MÉZ vagy nem MÉZ?!

A kemény sajtok és zab után itt az ideje átértékelni a méz szerepét is, csak éppen ellenkező előjellel. Ezt a kérdést az elmúlt időszakban sokat feszegetik a paleolit táplálkozás hívei. Nem árt tisztázni a mézzel kapcsolatos alaptalan vádakat és egy kicsit elgondolkodni azon, hogy mit is jelent a paleolit táplálkozás. Ami tulajdonképpen az evolúcióból indul ki. Mi a helyzet a mézzel az evolúciós orvoslás szemszögéből: A méz természetes tápanyag, mely az ember fejlődését is elkíséri. Erre sok bizonyíték is létezik természetesen. Elég csak a kalauz madárra gondolni ( egyik faja az Indicator indicator), amely a borzot és az embert is elvezeti a mézhez Afrikában. De említhetném azokat a törzseket , akik a mézgyűjtő hangyák potrohából szívják ki a mézet. Ezek a kapcsolatok antropológusok és etnográfusok szerint is több tízezer évesek lehetnek. Ami ennél sokkal érdekesebb lehet az evolúciós táplálkozás megértésével kapcsolatban az, hogy a jelenlegi természeti népek, egymástól elszigetelten minden olyan kontinensen használják a mézet ahol egyáltalán az lehetséges. Dél-Amerikában van olyan törzs, amely cirkuszi mutatványok sorozatával jut el a méhek nektárjáig és lakomákat csapnak 2-3 havonta. Ebben a törzsben a méz szerelmi ajándékként is funkcionál. Nem gondolom, hogy ezek az emberek sokat törődnének a méz glikémiás indexével. Valószínűleg azért mert szervezetünk megoldja az ilyenkor keletkező biokémiai feladatot. Erre majd visszatérünk. „Logikusnak tűnik, hogy a természet azt édesíti, amit valamiért kell édesítenie. Amit, nem azt valószínűleg nem is jó, ha megesszük.” ( -dr. Séllei) Ha mégis szeretnénk a paleolit táplálkozás gasztronómiai részére is odafigyelni, akkor persze erre szükségünk lehet. No de ilyenkor azt az elvet jó követni, hogy semmi olyan alapanyagot nem használunk, ami nem természetes. A mézen és az áztatott stevia levélen kívül, így semmi nem lehet alkalmas a valódi paleolit étrend használata során. Ez elv és nem szerencsés ezt felülírni. Ha nem tartjuk jónak a tartósítószerrel és mesterséges adalékanyagokkal készült élelmiszereket, akkor miért lenne jó elfogadni egy mesterséges édesítőszer használatát. Ezért az evolúciós medicína szemszögéből a megfelelő édesítő anyag a méz. Néhányan arra hivatkoznak, hogy ha a gyümölcsöket nem ajánljuk, csak kis mennyiségben akkor a mézet miért ajánlhatnánk, hiszen abban is van fruktóz. Erre alapvető magyarázatot találhatunk, ha átgondoljuk mit is eszünk, ha gyümölcsöt és mit, ha mézet eszünk? A gyümölcsben lévő fruktóz, miután megérett a gyümölcs már csupán egy vegyi anyagnak tekinthető, ami független életet él. Feldolgozásához azokat az enzimeket használjuk, amelyek a bélhám sejtjeiben termelődnek. Arra nem térnék most ki, hogy miért, de például Magyarország lakosságának többségében ezek az enzimek csökkent mértékben termelődnek. Ehhez természetesen hozzájárul a bélrendszer nem élettani állapota is, mely nyugati táplálkozás mellett törvényszerű. A méz tartalmaz méhpempőt, amely hemzseg a poliszacharidokat bontó enzimektől Ennek következtében, könnyedén megbirkózunk azzal a mennyiséggel a fruktózból, ami a szervezetünkbe jut, mert azonnal megesszük hozzá az enzimeket is amelyek már a szájüregben és a nyelőcsőben a testhőmérsékletünk miatt azonnal dolgozni kezdenek.  Ezzel hozható összefüggésbe az a megfigyelés, hogy a méz azoknál sem okoz panaszt, akiknél a gyümölcs görcsöket, hasmenést és gyomorpanaszokat okoz, mert nem tökéletes a fruktóz- lebontásuk. Ugye milyen okosak a méhek?

Az evolúciós orvoslás szemszögéből a glikémiás index (GI) értelmezhetetlen faktor a tápanyagok minősítése során. Ugyan- is önmagában az inzulin szint extrém emelkedésének nincs hatása a gyulladásos mediátorok felszabadulására. A gyulladásos mediátorok az ÁBSZ (Áteresztő Bél Szindróma) miatt kialakuló immunstatus függvényében emelkednek vagy csökkennek. Ráadásul az evolúciós vagy paleolit módon táplálkozó ember szervezete jelen elgondolásunk szerint, élettanilag tökéletesen működik. Így pár gramm cukor elfogyasztása nem okozhat neki gondot. A GI egy mesterségesen megállapított paraméter, amely kiválóan alkalmazható a diabetológiai ismeretanyagban, de csak akkor, ha nyugati táplálkozásról beszélünk. Paleolit táplálkozás mellett nem a glikémiás index a fontos, hanem az, hogy a tápanyag, amit megeszünk, milyen egyéb folyamatokat indít el. Így a glikémiás index elveszítette jelentőségét. Okoz -e, a bélrendszerben áteresztés növekedést és ezáltal nő- e a gyulladásos mediátorok szintje, el indul- e immun folyamat? Van- e benne az élettel összeegyeztethetetlen anyag? Ez az, ami minősít egy élelmiszert ha  paleolit étrendről beszélünk.

Hangsúlyozni szeretném, hogy nem mézevésről, hanem a méz, édesítő- szerként való alkalmazásáról beszélünk.

Egy evőkanál méz nagyjából 11 g. Ennek 20 százaléka víz és méhpempő, kb. 80 százaléka cukor. Ennek is nagyjából 50 százaléka fruktóz, 50 százaléka glukóz. Ez a mennyiség kb. 2 teáskanálnak felel meg. Vagyis ha édesítő anyagként használjuk, naponta kb. 4.5 g fruktóz és ugyan ennyi glükóz jut a szervezetünkbe. Ezt bárki feldolgozza, aki paleolit módon táplálkozik és a cukorbeteg paleósoknál sem okozhat gondot.

Csak röviden nézzük meg miért nem tanácsos a cukoralkoholokat használni ? „A máj fruktózt foszforiláló kapacitása messze felülmúlja a fru-1-P-bontó kapacitást. Következésképpen a nagy fruktózkoncentráció a máj ATP és P depléciójához vezet. Azon próbálkozásokban, hogy kalorikus értelemben fruktózzal pótolják a glükózt-tudva, hogy a fruktózutilizáció kevésbé függ a szervezet inzulin státuszától- igen rövid időn belül a betegek súlyos májkárosodásához vezetett. Ugyan ilyen hatású a glükóznak a szorbittal, ill. xilitollal való pótlása”   Ez egy idézet egy biokémia könyvből, nyilván nem légből kapott. Magam részéről mértékadónak tartom, és tüneti visszajelzések, vagyis a tapasztalat is alátámasztja.

A gyakorlati tapasztalatot magam részéről az egész evolúciós orvoslás és paleolit étrend rendszerében a legmeghatározóbb dolognak tartom. Azért mert nincsenek orvosi tanulmányok és még sokáig nem is lesznek. A paleo és orvostudomány kapcsolatában alig pár tanulmányt találunk ezek is általában 2TDM ( 2 típusú diabetes mellitus)tárgykörében valamint inzulinrezisztencia tárgykörében születtek. Így nem hagyatkozhatunk másra, mint a tapasztalati tényekre. Ezek a megfigyelések fogják jó irányban tartani a dolgokat. Hiba tapasztalati tényeket lesöpörni és támadni, főleg a tudomány oldaláról. A tapasztalat azt mutatja, hogy a xilit komoly tüneteket okozhat. Hasfájás, hasmenés, gyomorfájás, szemfájdalom, szemhéj leesés, izzadás stb. A tünetek jelentős részének tudjuk az okát, van azonban, aminek nem ismerjük. Azt például tudjuk, hogy a xilit a szemlencsében előszeretettel tartózkodik, mert könnyen bejut, és nem tud kijönni, de nem tudjuk, miért okoz egyes embereknek komoly fájdalmat a szemben? A megfigyelések alátámasztják, hogy ilyen esetekben a xilit elhagyása megoldja a szemfájdalmat. Az izzadás a hipoglikémia miatt alakul ki, amit a xilit okoz. Van beteg, akinél komoly látásromlást okozott akutan a xilit. Ezek elől nem szabad a fejünket a homokba dugni.

A cukoralkoholokat mesterséges biokémiai reakciók során állítják elő. Magas nyomáson savasan hidrolizálják a növények oldatait, majd elméletileg elválasztják a sok féle cukoralkoholt. A szétválasztás folyamatát a világon csak egyetlen gyárban garantálják. Ez azt jelenti, hogy a xilit fogyasztásakor, sok más cukoralkoholt is fogyasztunk, pl galaktitolt stb. Ezek a cukoralkoholok már komolyabb panaszokat is tudnak okozni, nem egy esetben számoltak be májelégtelenségről és konkrétan tudjuk, hogy a galaktitol szürke hályogot  okoz , gyerekeknél fénysebességű tempóban. Talán ez lehet a magyarázata a szemfájdalomnak is, hogy nem tisztán xiitet eszünk?

Hadd térjek ki arra a megállapításra is, hogy a xilit használata csökkenti a fogszuvasodást. Azok a vizsgálatok melyek  ezt igazolva látják nem paleolit étrend mellett készültek. Így nem tudhatjuk milyik az a faktor a táplálkozásunkban, ami növeli fogaink életkorát. Én ezt az evolúciós-paleolit étrendben keresném és nem a xilitben.

 

Összegzésül tehát az evolúciós orvoslás egyértelmű üzenete, hogy ha édesítésre használunk valamit, akkor az legyen a méz. Természetes édesítő szer, és paleolit táplálkozás mellett semmilyen panaszt vagy  gondot nem okozhat az egészségünk szempontjából. Úgy gondolom, ahogy a zabot és kemény sajtokat is át kellett értékelni orvostudományi szempontból, úgy nem árt ezt nagyon gyorsan az egészségünk érdekében megtenni a mézzel és a xilittel is.

 

dr. Tóth Csaba