E Mail: paleomedicina@gmail.com
Rehabilitáció: Jelenleg csak online elérhető.
Készítette: Rontó Zsanett 13. E Konzulens tanár: Rémiás Ferenc
Földes Ferenc Gimnázium
2015. április
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
I. Témaválasztás
II. Autoimmun betegségek
III. Crohn-betegség/ Colitis ulcerosa (IBD)
1. Kóroka (Kialakulása)
2. Panaszok, tünetek
3. Társuló betegségek
IV. Önálló megfigyelések
1. Saját kórkép
2. Oki terápia (paleo-ketogén)
3. Az eddig elért eredmények saját tapasztalatokkal alátámasztva
V. Irodalomjegyzék
Egészen fiatal korom óta emésztőrendszeri problémáim vannak. A szüleim csecsemőkoromban a panaszokat annak tudták be, hogy „hasfájós” vagyok, mint a legtöbb gyermek ebben a korban. Később próbáltak tudatosan étkeztetni kisebb-nagyobb sikerekkel.
Tizenéves koromban jó és rossz időszakok váltakoztak egészségi állapotomban. Tizennégy éves voltam, mikor súlyosbodott az állapotom, azóta kiderült, hogy gyulladásos bélbetegségben szenvedek, ami autoimmun eredetű, a szervezetem saját magát támadta meg, így gyógyíthatatlan. (A Saját kórkép cím alatt részletezem.) Szteroidokkal enyhíthetnek a panaszaimon, de csak rövid ideig tart a javulás, később újra kell kezdeni a kezelést. A mellékhatások miatt ebbe nem törődtem bele. Igazságtalannak találtam ezt a helyzetet és megrémültem, hogy az egész életemet így kell majd leélnem.
Rátaláltam egy elsőre érdekesnek tűnő terápiára, amely az étrend által hoz javulást. A neve paleo-ketogén étrend. A lényeges elemei a lipidek (állati eredetűek), belsőségek (vitaminforrás) és a fehérjék. Öt hónapja ez alapján étkezem és kijelenthetem, hogy jobban vagyok. Természetesen laboreredmények is igazolják ezt.
Azért választottam ezt a témát, mert azt szeretném, ha minél több emberhez eljutna, hogy van megoldás az autoimmun eredetű és más egyéb betegségekre, nem kell elkeseredniük.
Az autoimmun betegség a szervezet immunrendszerének kóros működése, amelynek következtében a szervezet saját szöveteit támadja meg. Normális esetben megtudja különböztetni a saját szöveteit az antigénektől. Az antigének idegen anyagok, baktériumok, vírusok, egyéb mikroorganizmusok, daganatsejtek belsejében vagy felszínén találhatóak. Önmagukban is előfordulhatnak (pollenek vagy ételmolekulák formájában). Ezek ellen lendül támadásba az immunrendszer jó esetben.
A probléma az immunrendszer nem megfelelő működése. Ilyenkor a saját sejtet idegen anyagként (antigén) ismeri fel és rendellenes antitesteket, ún. autoantitesteket, vagy immunsejteket termel, amelyek a szervezet saját sejtjeit, szöveteit támadják meg. Ezt a jelenséget nevezzük autoimmun reakciónak. Ennek eredményeképpen gyulladás alakul ki és a szövetek károsodnak. Egyes autoimmun betegségek különböző sejteket és szöveteket támadhatnak, például az Autoimmun hemolitikus anémiában szenvedők vörösvérsejtjei ellen irányul a támadás, melynek következményeképpen vérszegénység alakul ki fáradtsággal, gyengeséggel, feledékenységgel és a lép megnagyobbodásával. A vérszegénység súlyos és akár halálos is lehet. Életveszélyes lehet többek között még a Pemfigusz nevű autoimmun betegség is, mely a bőrt támadja érintett szövetként és a bőr felületén nagy hólyagokat alakít ki.
Autoimmun reakciók számos módon válthatóak ki:
• Ha a szervezet (normális esetben) helyhez kötött alkotórésze a véráramba kerül, az antigének aktiválják az immunrendszert.
• Ha a szervezet egyik normális alkotórésze külső környezeti hatás miatt megváltozik. A megváltozott alkotórész idegennek tűnhet az immunrendszer számára, ezért hozzálát az elpusztításához.
• Ha idegen molekula kerül a szervezetbe, amely hasonlít a szervezet egyik saját molekulájára, megeshet, hogy az immunrendszer nemcsak az idegen molekulát, hanem a szervezet saját molekuláját is megtámadja.
• Ha az ellenanyag-termelésért felelős sejtek (pl. a B-limfociták (fehérvérsejt típus)) hibásan működnek, és rendellenes antitesteket termelnek, melyek megtámadják a szervezet sejtjeit.
• Öröklődés is szerepet játszhat, bár itt inkább a hajlam öröklődik, nem kifejezetten a betegség. A kiváltó tényező lehet vírusfertőzés és szövetkárosodás is.
• Hormonális tényezők is szerepet játszhatnak, mert számos autoimmun betegség gyakrabban fordul elő nők esetében.
• Áteresztő bél szindróma (ÁBSZ): Normál esetben a bélfal hámsejtjei a biológiai membránokkal szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ezáltal szinte nincs béláteresztés, mert az élelmi anyagok (nyers anyagok, melyekből ételek készülnek) csak a sejteken keresztül juthatnak a véráramba. Különböző biológiailag aktív anyagok hatására a szoros kapcsolódás megszakad, így szinte bármilyen anyag bejuthat a véráramba: pl. fehérjék, peptidek, emésztetlen fehérje darabkák. Kialakító tényezői lehetnek a lektinek, szaponinok, fitátok, polifenolok, proteáz-inhibitorok (szója, hüvelyesek), raffinozok (hüvelyesek), cianogen glikozidok (hüvelyesek), gyógyszercsoportok. Ezek az anyagok később autoimmun folyamatokat indíthatnak el, melyek betegségeket okozhatnak. A kóros ÁBSZ megszüntetésére egyedüliként a paleo-ketogén étrend alkalmas.
Az autoimmun betegségeket gyakran láz kíséri, azonban a tünetek az adott betegségtől és az érintett szervektől függenek. A gyulladás és a szövetkárosodás nagy fájdalmat, gyengeséget, sárgaságot, viszketést, deformált ízületeket, ödémát (folyadékfelszaporodás), delíriumot (átmeneti tudatzavar) és akár halált is okozhat.
Diagnosztizálása vérvizsgálattal történik. A beteg vérében a vörösvérsejt-süllyedés gyakran fokozott, mert a fehérjék, melyek a gyulladás miatt termelődtek, megváltoztatják a vörösvérsejtek vérben való eloszlását.
Az autoimmun megbetegedések kezelésének lényege, hogy kordában tartsák az autoimmun reakciót az immunrendszer elnyomásának segítségével. Az alkalmazott gyógyszerek azonban rontják a beteg szervezetének ellenálló képességét, így nagyobb az esély a fertőzésekre. Gyakori az immunrendszer-gyengítő szerek alkalmazása, ún. immunszuppresszánsok (azatioprin, ciklofoszfamid, ciklosporin vagy metotrexát), melyeket szájon át és hosszú időn keresztül alkalmaznak. Ezek viszont gátolják a szervezet védekezőképességét is, így megnő a fertőzések és a daganatos megbetegedések kialakulásának veszélye. A kortikoszteroidok szedése (általában szájon át alkalmazzák) által nemcsak az immunrendszert gyengítik, hanem csökkentik a gyulladást is. Ezeket viszonylag rövid ideig adják a betegnek, mert számos súlyos mellékhatást eredményeznek. Ritkán plazmaferezist alkalmaznak, melynek eredményeképpen a beteg vérét átszűrik, hogy a rendellenes antitesteket eltávolítsák, majd visszajuttatják a szervezetbe.
Bár a kórképek többsége krónikus lefolyású, néhány folyamat megmagyarázhatatlanul múlik el, ahogy kezdődött. Ha az előbbi teljesül, a betegnek egész életében gyógyszert kell szednie a tünetek enyhítése érdekében.
A Crohn-betegség és a Colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás) összefoglaló néven gyulladásos bélbetegségek. Rövidítése a nemzetközi szakirodalomban IBD (Inflammatory Bowel Disease).
A két betegséget általában együtt emlegetik, bár van néhány különbség köztük. A Crohn-betegség az egész tápcsatornában előfordulhat, a szájnyílástól a végbélnyílásig, beteg és ép bélszakaszok váltakoznak, melyek a bélfal egészére kiterjednek, ellentétben a Colitis ulcerosa (szinte) csak a vastagbél nyálkahártyáját támadja meg, a bélszakasz folyamatos gyulladás alatt áll (nem váltakoznak egészséges szakaszok). A Crohnos betegeknél kialakulhatnak sipolyok, a Colitiseseknél inkább polypusos (szövetnövedékek, melyek a bélfalból nőnek ki) burjánzások figyelhetőek meg.
1. Kóroka
A szakirodalom szerint ismeretlen eredetű gyulladások, viszont bizonyos, hogy genetikai tényezők is befolyásolhatják a kialakulását. Emellett, sőt inkább elsősorban a már említett Áteresztő bél szindróma a leggyanúsabb kórok, hiszen az áteresztés miatt következik be az autoimmun folyamatok beindulása, mert nem odatartozó anyagok jutnak a véráramba és ezek eredményezik az autoimmun betegségeket. Az elemzett irodalom alapján az IBD autoimmun betegségnek számít. Felmerülhet még a pszichoszomatikus eredet is kórokként (a Colitis ulcerosa esetében).
2. Panaszok, tünetek
Crohn-betegség
Nevét Burill Crohn amerikai orvosról kapta, ő írta le először a betegséget. A leggyakoribb korai tünetek: krónikus híg széklet vér kíséretében, majd székrekedés (opstipatio), végbélrepedések (fisszúrák), görcsös hasi fájdalom, puffadás, láz, étvágytalanság, súlyvesztés. Ezek heteken át tartanak, aztán hirtelen elmúlhatnak, majd a gyulladás újra belobban. A betegség hullámszerűen zajlik.
Gyakori szövődményei: bélelzáródást okozhat, tályogok (gennyel teli üregek) kialakulása a bőrön, sipolyok (rendellenes összeköttetések), húgyúti fertőzések, bőrgyulladások, szájüregben afták (szájnyálkahártya fekélyszerű elváltozása) keletkezése. Gyermekeknél elsősorban a lassú növekedés, az ízületi gyulladás, a láz és a vérszegénység (anaemia?fáradtság) jelentkezik.
*Ha a vastagbél területén jelentkezik, vérző fekélyeket képez, a vékonybél esetében szűkületek jönnek létre, melyek a bélfal megvastagodását okozzák, ez pedig bélelzáródást okoz, sürgős műtétre van szükség.
Colitis ulcerosa
A betegségben szenvedők között három alakot különböztetünk meg:
• Hidegrázással, magas lázzal napi 10-30 gennyes nyákos, véres, híg széklet, kínzó tenesmusokkal (ürítési inger gyakran eredménytelenül); vérszegénység, rossz általános állapot, szeptikus láz és gyors fogyás a jellemző.
• A beteg általánosan jó állapotban van, időnként véres a széklete.
• Lappangó kezdet, hasi panaszokkal (általában étkezések után), majd hasmenés és székrekedés váltakozik, véres széklettel. Vérszegénység jelentkezik, lassú leromlás következik be.
A gyulladás következtében a bél fala megvastagszik, a nyálkahártya elpusztul, végül a vastagbél merev csővé változik. A betegség fekélyképződéssel jár, gyógyulásuk hegesedést okoz, a hegek pedig a bél szűkületét okozhatják, ez esetben is műtéti beavatkozásra lehet szükség, ugyanúgy, mint a Crohnos szűkületeknél.
Mindkét betegség kínzó hasi görcsökkel jár, nyákos székürítések jellemzik, a vérszegénység a betegek fakó szürkés-sápadtságát okozza. A fehérvérsejtszám folyamatosan magas a fennálló gyulladás következtében. Bőrjelenségek egyaránt kísérik a bélbetegségeket: petechiák (apró, vörös pöttyök), bőrtályogok, de szemgyulladások is jelentkezhetnek.
*A beteg életminősége a rossz időszakban annyira leromlik, hogy a mindennapi tevékenységek is problémát okoznak, a munka is háttérbe szorulhat. A remisszió (állapotjavulás) időszakában a beteg tünetmentes, általában hízás következik be, újra munkába tud állni, később (az időszak hossza egyénenként eltérő) újra állapotrosszabbodást tapasztal. A diagnosztizálásuk kolonoszkópiával (vastagbélbe csövet vezetnek, melynek végén apró kamera található) és irrigoszkópiával (vastagbél kontrasztanyagos röntgen vizsgálata) történik. Néhány esetben azonban így sem lehet egyértelműen felállítani a diagnózist. Kezelésük immungyógyszerekkel, biológiai szerekkel, antibiotikumokkal és szteroidokkal történik. A kezelésre nem reagáló bélszakaszokat műtéti beavatkozással eltávolítják. Ez nem hoz gyógyulást, sőt a megmaradt bélszakaszon belobbanhat a gyulladás és a szöveteket károsító folyamatok miatt a vastagbél teljes eltávolítására van szükség. Ebben az esetben a hasfal oldalsó részére szájadékot (sztóma) képeznek, melyen keresztül távozhat a bélsár.
A gyulladásos bélbetegségek hosszú távú fennállásuknak eredményeképpen rosszindulatú daganat alakulhat ki a bélrendszerben.
3. Társuló betegségek
Ha nem lenne elég a rengeteg kellemetlenséggel és kínzó fájdalmakkal járó bélgyulladás, társuló betegségekként sorolhatjuk a felszívódási zavarokat (malabsztorpció).
Az élelmi anyagok felszívódása a vékonybélben történik, hogy ez sikeres legyen, három feltételnek kell teljesülnie. Szükség van megfelelő mennyiségű emésztőnedvekre (gyomorsav, epe, hasnyálmirigy enzimek), a bélmozgásoknak megfelelő üteműnek kell lennie és a vékonybél nyálkahártyája legyen ép, egészséges. Ha egy emésztő-enzim már születéskor hiányzik (tartós felszívódási zavar), a felszívódás problémát okoz, mivel nincs teljes felszívódás. Emiatt hiánytünetek alakulnak ki (vitaminok), ráadásul hasmenés lép fel, mert az emésztetlen anyagok a vastagbélbe kerültek, így a bélbaktériumok táplálékává váltak, amik rothasztó ténykedésük során gázokat, savakat és mérgező anyagokat képeznek. A hasmenést okozhatja a bélcsatornában maradt anyagok nedvszívó (ozmotikus) hatása is. Gyulladások következtében elpusztulhatnak a bélbolyhok, emiatt is kialakulhat zavar a felszívódásban. Ha a kiváltó ok megszűnik, az állapot átmeneti.
Tápanyaghiányra utaló tünetek:
• fogyás, izomtömeg csökkenése
• növekedés elmaradása gyermekkorban
• bőrelváltozások (bőrgyulladás, kiütés)
• menstruációs zavarok
• ödémák megjelenése (fehérjehiányra utal)
• izomgörcsök (kalciumhiány)
• vérszegénység (B12-vitamin és fólsav hiánya és a K-vitamin felszívódásának elmaradása miatt)
• csontritkulás (D-vitamin és kalcium hiánya)
Felszívódás zavarára utaló emésztőrendszeri tünetek:
• hasi fájdalmak, bélgörcsök, puffadás
• gyakori (8-10) hasmenés
• emésztetlen székletek (darabos)
Két komoly problémát okozó felszívódási zavart említek. A tejcukor érzékenységet és a lisztérzékenységet.
Tejcukor érzékenység (laktóz intolerancia)
A tejcukor (laktóz) egy kettős cukor-molekula: glükózból és galaktózból tevődik össze. A vékonybélben található lebontó enzim (laktáz) kettéhasítja a tejcukrot, így a két cukor külön-külön szívódik fel. A lebontó enzim sok ember szervezetéből hiányzik, így a kettéhasadás nem történik meg, a kettős cukor-molekula egyben marad, vizet szív magához (ozmotikus hatás), lejut a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok kezdik el bontani gázt és savat képezve, amelyek hirtelen hasmenést, hasi görcsöket és puffadást okoznak.
Diagnosztizálásának számos módja van, a legnépszerűbb talán a hidrogén-kilégzési teszt: tejcukrot itatnak a beteggel, majd három órán keresztül különböző időközönként (5,10,15 és 30 percenként) bele kell fújnia egy készülékbe (gázkromatográfiás k.). A kilélegzett levegő eredményeinek összesítése (számadatai) segít megállapítani a felszívódási zavart, mert bizonyos cukrok kóros lebontása hatására a bélrendszerben hidrogén gáz képződik, ennek a kimutatása történik a módszerrel.
Kezelésképpen a betegnek a panaszok elkerülése érdekében kerülnie kell a tejcukrot tartalmazó élelmiszereket, viszont ez nagyon nehéz feladat, mert egyre több termék tartalmazza a nem kívánt cukrot. A Lactase nevű rágótabletta megoldás lehet erre a problémára (saját tapasztalat). Laktózt tartalmazó ételek, italok esetén fogyasztásuk előtt egy tablettát össze kell rágni, így a beteg bejuttatja a szervezetbe a szükséges enzimet. Egy darab rágótabletta 2 dl tej mennyiségű laktóz lebontására képes.
Lisztérzékenység (cöliákia)
A glutén egy gabona-fehérje, ami ellen örökletes érzékenység alakul ki, ezt a felszívódási zavart nevezzük lisztérzékenységnek. A glutén búzában, rozsban, zabban és árpában található meg. A vékonybélben (nyálkahártyájában) ellenanyagok keletkeznek a fehérje-alkotórész ellen és hozzákötődnek az egyik részéhez, a gliadinhoz. Ez a komplex molekula támadásra ösztönzi az immunsejteket, a limfocitákat és elpusztítják a bél hámsejtjeit. Következményképpen kialakulnak a hiánytünetek a felszívódási zavar miatt és a panaszok.
Diagnosztizálása a laboratóriumi leletek és a vékonybél biopsziás vizsgálata (gyomortükrözés által) alapján történik.
Kezelése csak a glutén-mentes étrend alkalmazásával lehetséges. A betegnek egész életében távol kell tartania magát a glutént tartalmazó élelmiszerektől, akkor is, ha éppen tünetmentes, mert a betegség bármikor újra jelentkezhet.
Az érettségi pályamunka 2. része itt olvasható
Kezelőorvos: dr. Tóth Csaba
Orvos, háziorvos, 20-éves belgyógyász és intenzív terápiás gyakorlattal, a Paleomedicina munkatársa
Kapcsolódó tudományos cikk: Crohn's disease successfully treated with the paleolithic ketogenic diet
A tudományos cikk magyar fordítása: A Crohn betegség gyógyítása paleo-ketogén étrenddel: A nemzetközi cikk magyar fordítása
Kapcsolódó blogbejegyzés:
Te döntesz: Szenvedsz vagy meggyógyulsz. Dávid, a paleo-ketogén étrend és a Crohn betegség
Crohn betegség: interjú egy gyógyult betegünkkel
A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják.
