A fák évgyűrű elemzése szerint Eurázsiában extrém módon csökkent a hőmérséklet i.sz. 536 és 660 között. Ez az időszak feltűnően egybeesik a Justinianus bizánci császárról elnevezett járvánnyal és a politikai felfordulás miatt meginduló népvándorlással Európában és Ázsiában  – írja egy nemzetközi kutatócsoport a Nature Geoscience nevű folyóiratban.

Az oroszországi Altaj hegység fái az éghajlat drasztikus lehűlésére utalnak 1500 évvel ezelőtt. Fotó: Vladimir S. Myglan

Ulf Büntgen dendroklimatológusnak és munkatársainak sikerült az elmúlt 2000 évre visszamenőleg meghatározni a közép-ázsiai nyári hőmérsékleteket. A méréseket az oroszországi Altaj hegységben talált elhalt fák évgyűrűire alapozták. "Ezek az eredmények kiegészítik az Európában, az Alpokban 2500 évre visszanyúló klímakutatásokat. A közép-ázsiai hőmérsékletek nagy mértékben hasonlítanak az Alpokban az elmúlt 2000 év során előforduló hőmérsékletekre” –  állítja Ulf Büngten.

Ezeknek az öreg fáknak az évgyűrűi a múlt bármely évének nyári hőmérsékletét elárulják. A kutatókat különösen meglepte az i.sz. 6. században a fák évgyűrűiből kiolvasott hideg periódus. Ez a hideg hosszabb, kiterjedése pedig nagyobb volt a „kis jégkorszak”-ként ismert hűvös időszaknál (a 13-19. századokban). Ez volt az északi félteke legnagyobb lehűlése az elmúlt 2000 évben – magyarázza Büntgen.

Az Altaj hegységben az öreg fák segítségével rekonstruálni lehetett az elmúlt 2000 évre jellemző eurázsiai nyári hőmérsékleteket. Fotó:  Vladimir S. Myglan

Klíma és kultúra

Az i.sz. 536. és 660. közötti időszakot a kutatók késői antik kis jégkorszaknak (Late Antique Little Ice Age: LALIA) nevezik a történészek által késői antik kornak nevezett történelmi időszak nevét kölcsönvéve. A lehűlés három vulkán kitörésének köszönhető, i.sz. 536-ban, 540-ben és 547-ben, amihez hozzájárult a naptevékenység erre az időszakra eső minimuma, és időben elnyújtotta az óceánok kiegyenlítő hatása.

A történészek, nyelvészek és természettudósok ezt az időszakot az általános társadalmi zűrzavar és felfordulás időszakaként ismerik. Egy éhínséget követően a Justinianus bizánci császárról elnevezett járvány ütötte fel a fejét i.sz. 541. és 543. között, amely a következő századokban többmillió áldozatot szedett, és valószínűleg a Kelet-Római birodalom bukásához is hozzájárult.

A késő antik kis jégkorszak (LALILA) i. sz. 536-ban kezdődött. A hőmérséklet csökkenés (világoskékkel kiemelve) jól látszik a rekonstruált nyári hőmérsékletek ábrázolásán (grafika: Ulf Büntgen)

Népvándorlás

Az ősszláv nyelvet beszélő népcsoportok érkeztek feltételezhetően a Kárpátokból, és telepedtek le a mai Európa rómaiak által elhagyott keleti területeire. A kutatók szerint a hűvös időszak elősegítette az Arab Birodalom Közel-Keleten való terjeszkedését. Az Arab félsziget csapadékosabbá vált, ami kedvezett a növényzetnek, amivel az arab hadsereg által használt tevecsordákat táplálni tudták.

A hűvösebb területeken egyes népcsoportok Kína felé keletre vándoroltak, valószínűleg a közép-ázsiai legelők hiánya miatt. Ennek eredményeképp ellenségeskedés ütötte fel a fejét az észak-kínai nomád népcsoportok és a helyi erők között. Majd a sztyeppei népcsoportok és a kelet-rómaiak alkotta szövetség meghódította az Újperzsa Birodalmat, amely összeomlott a támadás alatt.

Modernkori éghajlatváltozás

Noha a kutatók hangsúlyozzák, hogy a klímaváltozás és a társadalmi-politikai változások közötti összefüggéseket mindig óvatosan kell kezelni, azt írják, hogy a késői antik kis jégkorszak jól illeszkedik az ebben az időszakban Eurázsiában zajló átalakulásokhoz. Ulf Büntgen rámutat, hogy a vizsgálatuk példaként szolgál arra, hogy a hirtelen éghajlatváltozások hogyan változtathatnak meg fennálló politikai rendszereket. „Ma élő emberként is tanulhatunk az akkor zajló átlakulások sebességéről és méreteiről.” Amit a múlt éghajlatváltozásaiból megtudunk, az hozzájárulhat ahhoz, hogy a modernkori éghajlatváltozás kezelésére felkészülhessünk.

Forrás: Old trees reveal Late Antique Little Ice Age (LALIA) around 1,500 years ago

Fordította: dr. Clemens Zsófia
Agykutató, neurobiológus
Főbb szakterületei, epilepszia, ketózis élettana, alváskutatás. A Paleomedicina kutatóműhelyének megalapítója és szakmai vezetője

A cikk alapjául szolgáló eredeti cikk: Buentgen et. al, "Cooling and societal change during the Late Antique Little Ice Age from 536 to around 660 CE", Nature Geoscience, published online: 08 February 2016, DOI: 10.1038/NGEO2652

A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják.