Az inuitok egészségével kapcsolatban rendelkezésre álló ismeretek ellentmondanak a jelenleg hivatalos orvostudományi nézeteknek. Vagyis, bár szinte kizárólag állati zsírt és húst fogyasztanak, mégis egészségesek. Eszik a sok megbetegítő állati telített zsírt és a koleszterint, no meg a vörösebbnél vörösebb húsokat, ezért a hivatalos álláspont szerint nekik kellene a legbetegebbnek lenniük. El is nevezték a jelenséget inuit paradoxonnak. Most itt a „gráci paradoxon”. Már annak, aki nem érti. A „sógorok” nem értik. 

A „gráci paradoxont" előidéző tanulmány szerint (1) a vegetáriánusok szenvednek leginkább a krónikus belgyógyászati betegségekben. Legkevésbé pedig a „húsevők”! A paleo-ketogén életmódot ismerőknek, főleg azoknak, akik ilyen módon is élnek, nem meglepőek ezek a kutatási eredmények. A tanulmány készítői azonban maguk sem értik eredményeiket. Mi több, mintha azt gondolnák, hogy valamiért nem a jó eredményt kapták. Pedig a tanulmány igazolta azt a tényt, amit nem ártana tudomásul vennie napjaink orvostudományának. Az állati eredetű élelmi anyagok hiánya kifejezetten megbetegítő.
 
A gráci kutatócsoportnak a PLOS One tudományos folyóiratban nemrég megjelent közleménye lehangoló lehet a vegetáriánusok számára. A vizsgálat szerint a növényi alapon táplálkozóknak az életminősége és általános egészségi állapota is rosszabb, valamint nagyobb arányban szenvednek krónikus betegségekben. Ausztriában 8 évente átfogó nemzeti egészség-felmérést végeznek. Ennek a projektnek a keretén belül végezte el a szóban forgó vizsgálatot Nathalie T. Burkert gráci epidemiológus és munkacsoportja. Eredetileg 15474 fő szerepelt a vizsgálatban. Ezen a mintán belül először elkülönítették a vegetáriánus táplálkozókat, majd három másik csoportot hoztak létre, amelyekbe az egyre nagyobb arányban állati alapon táplálkozók kerültek úgy, hogy minden egyes vegetáriánus táplálkozó mellé kerestek egy-egy életkorban, nemben és társadalmi státuszban megfeleltethető személyt a másik három csoportban. (Erre azért volt szükség, mert statisztikailag így érhető el a legmegbízhatóbb eredmény.) Az így illesztett csoportok mindegyikében 330 fő szerepelt, összesen tehát 1320 főt vizsgáltak. A vizsgálatba bevont személyeket személyes találkozók során kérdőívek segítségével vizsgálták.
 
A tanulmány eredményei szerint a vegetáriánus csoportban az allergia, a szorongás és depresszió előfordulása mintegy kétszerese, a daganatok előfordulása pedig már két és félszerese volt a legnagyobb arányban állati eredetű táplálékot fogyasztó csoporttal összehasonlítva (1. Táblázat). Az átmeneti csoportokban ezen betegségek előfordulása is átmenetet képezett a szélső csoportokhoz képest. A vegetáriánusoknak ezenkívül az életminősége is alacsonyabb volt és gyakrabban keresték fel orvosukat.
 
Az eredmények még érdekesebbek annak fényében, hogy a vegetáriánus csoportban kevesebb alkoholt fogyasztottak és kevésbé voltak elhízottak, mint a legtöbb húst fogyasztó csoportban. Korábban is készültek vegetáriánusokat a „normál” táplálkozásúakkal összehasonlító vizsgálatok. Ezekkel szemben az osztrák tanulmánynak két fő érdeme van. Az egyik, hogy míg a korábbi vizsgálatok nem kontrolláltak bizonyos befolyásoló tényezőket, például a vegetáriánusok egészségtudatosabb beállítottságát. Köztudott, hogy a vegetáriánusok kevesebb alkoholt fogyasztanak, többet sportolnak, illetve jellemzően a magasabb társadalmi státuszúak közül kerülnek ki. Így történhetett, hogy ezek a korábbi vizsgálatok többnyire azt hozták ki, hogy a vegetáriánusok és a vegyes táplálkozásúak egészségi állapota egyforma. Az osztrák vizsgálatban a társadalmi státusz kontrollja mellett azonban érvényesülni tudott a biológiai valóság: a vegetáriánus étrend megbetegítő. A vegetáriánus étrend okozta egészségromlást még a húsevők nagyobb alkoholfogyasztása sem tudta felülírni a vizsgálatban. Az osztrák tanulmány másik előnye, hogy a korábbi vizsgálatokhoz képest sokkal nagyobb és egy országosan reprezentatív mintát vett alapul, ami komoly statisztikai erőt ad az eredményeknek.
 
A tanulmány nagy nemzetközi publicitást kapott, és a reagálások szinte mind felróják, hogy a vizsgálatban a vegetáriánusoknak csak kis része volt legszűkebben értelmezett vegetáriánus. Ennek oka, hogy az eredeti mintán belül csak 0,2% volt az állati eredetű táplálékot egyáltalán nem fogyasztók aránya. Így ezt a csoportot kiegészítették a tejterméket, tojást és halat is fogyasztó vegetáriánusokkal. A vizsgálatot kritizálók szerint ez rontotta le a vegetáriánusok eredményeit. Véleményünk szerint azonban ez a tényező inkább szépített a vegetáriánusok mutatóin, hisz a tojással és hallal legalább részben bevihetők azok az esszenciális zsírsavak, aminosavak és vitaminok, amelyek hiánya hosszú távon valóban betegségekhez vezet. A legszűkebb értelemben vett vegetáriánusoknak az osztrák népességen belüli igen alacsony részaránya egyébként jól jelzi, hogy a nyugati országokban a vegetáriánizmus leáldozóban van. A vegetáriánizmus gyökerei tőlünk távoli kultúrákhoz és ideológiákhoz kötődnek és nem a tudományhoz. Egy statisztika szerint (2) a vegetáriánus étrendet elhagyók aránya igen magas, 75%-os. Az ex-vegetáriánusok az okok között elsőként említették meg romló egészségüket. Az osztrák cikkhez visszatérve, a szerzők, talán tompítandó az előre kiszámítható támadásokat, meglehetősen visszafogottak az eredmények magyarázatával. Feltűnően sokat foglalkoznak a vizsgálat módszertani korlátaival, és meg se kísérlik, hogy biológiai magyarázatot találjanak az általuk leírt összefüggésekre.
 
A rendeléseinken megjelent páciensek nem kis hányada volt korábban kapcsolatban a vegetáriánus táplálkozással. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy előbb-utóbb betegek lesznek a vegetáriánusok. Az időfaktor és a krónikus betegség típusa attól függ, hogy a tejtermékek és gabonafélék milyen súlyt kaptak a táplálkozásukban. Tapasztalataink szerint a vegetáriánusok között leginkább a súlyfelesleg és a pajzsmirigy alulműködés a domináló, de az autoimmun betegségek is jóval nagyobb arányban fordulnak elő náluk, mint a nem vegetáriánusok között. A kezelés során külön problémát jelent a pszichés faktorokkal való megküzdés, ami a hústól való enyhe viszolygástól egészen a húsundorig terjed. Itt is az a döntő, hogy képes-e valaki elfogadni az egyértelmű elveket. Amiben biztosak lehetünk, hogy a vegetáriánus táplálkozás nagyon rövid időn belül problémákat okoz, és az egyik legnagyobb kockázati tényező a vitamin- és ásványi anyaghiány kialakulására, hiszen a vegetáriánusok nem teljes értékű táplálékokat fogyasztanak. Ez még abban az esetben is így alakul, ha számtalan étrend-kiegészítőt és vitaminkészítményt szednek.
 
A vegetáriánus életmód nem alkalmas sem megelőzni, sem jó irányba terelni a krónikus belgyógyászati betegségeket. Sőt, kifejezetten nagyobb kockázatot jelent, mint a vegyes nyugati táplálkozás. Az egészséges táplálkozás persze a paleo-ketogén étrend, ami mellesleg a feloldása a „gráci paradoxonnak” is.

 

 

Kapcsolódó cikkek
Paleolit vagy vegetáriánus táplálkozás? A tudomány szempontjából a kérdés nem kérdés.
Paleolit sarlatánságok 4: Smoothie: barát vagy ellenség?
4 fő ok, hogy ne adjunk rostokat az étrendünkhöz 

A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják.

2014-04-22