Cikkünk, ami pezsgést hozott C-vitamin ügyben, határozottan felborzolta a kedélyeket. Népszerű lett a téma, ami abból is látszik, hogy kutatócsoportunk vezetőjével készített interjút 5 nap alatt majdnem 122 000 érdeklődő olvasta el. De még többet mond, hogy szakmai fórumokon is foglalkoztak vele. Azóta, hogy csak a legérdekesebbeket említsem, farmakológusok, biokémia professzor és onkológus is megszólalt a témában. Magát szakembernek feltüntető, de valójában nem egészen kompetens orvosok is.  Azon a héten Dr. Clemens Zsófia a legolvasottabb kutató volt Magyarországról a Researchgate webfelületén.

A szakmai kommentelők és különböző sajtóorgánunokban reflektálók közül, néhányan úgy tettek, mintha a tudományos cikket ők írták volna, és eddig is természetes lett volna orvosi körökben, hogy például daganatos betegségek esetén nincs haszna a C-vitaminnak, illetve bizonyos esetekben komoly veszélyt jelenthet. Január elejéig, míg cikkünk nem jelent meg, nem igazán hallottuk ezeket a kijelentéseket. A daganatos betegek általában azt a tanácsot kapják, hogy nyugodtan használjanak C-vitamint, ha nem is a méregdrága intravénás formában.

Clemens Zsófia eredeti tudományos cikke, amelyre az interjú épült, az Egyesült Államok egyik orvostudományi lapjában jelent meg, lényegében arról szólt:

1. hogy az ember evolúciós kereteit figyelembe véve, nem a növényekben kell keresnünk az ember számára nélkülözhetetlen C-vitamint.
2. és eddig egyetlen orvostudományi vizsgálat sem bizonyította, hogy a kiegészítőként szedett C-vitamin hatékony lenne, akárcsak a náthában, vagy a daganatos betegségek gyógyításában. Konkrétan nincs haszna a bekapkodott C-vitaminnak.

Ez két olyan állítás, ami, ha a C-vitamonról beszélünk, igencsak furán hangozhat.

Magán és Paleomedicinás elérhetőségeinken is rengeteg visszajelzés érkezett. Kaptunk hideget-meleget is, de ma már ott tartunk, hogy szakmai körökben legalább a 2. ponttal egyetértenek, más fórumokon megkérdezett szakemberek is.
Örömmel láttuk, hogy a sajtó szereplői sorra kérdeztek meg, általuk releváns szereplőnek tartott kutatókat, orvosokat. Azt nyilván lehet vitatni, ki milyen mértékben kompetens a kérdésben.
Szakmai cáfolatok nem születtek, nem is születhettek. Ha valaki átnézi a C-vitaminnal kapcsolatos valóban tudományos szakirodalmat, csak egyféle következtetésre juthat. Arra amire kutatócsoportunk is jutott. Érzelmi alapon annál többen kritizálták Clemens Zsófiát. A tudományt azonban nem szabad érzelmi alapon megközelíteni., mert téves és rossz szakmai álláspont lehet a vége. 
A legutóbbi reakciókban egy kutató és egy klinikus is alátámasztotta azt a nagy port felvert kijelentésünket, hogy nincs értelme C-vitamint szedni még daganatos betegségek esetén sem, sőt bizonyos esetekben akár káros is lehet.
Nem vagyunk telhetetlenek, a magunk részéről örülünk, hogy tisztul a víz a pohárban, és ebben jelentős részünk lehet.

Más oldalról, viszont, mivel sokan nem értették meg, ezért ismét szeretnénk rámutatni, hogy miért nem mindegy, hogy növényi vagy állati C-vitamin jut a szervezetünkbe. Ebben a kérdésben úgy tűnik, még mindig sok megalapozatlan vélemény lát napvilágot. 

1. A növényekben vannak olyan anyagok, amelyek a C-vitamin felszívódását kifejezetten gátolják, mint például a polifenolok. A polifenolok, bár rendelkeznek antioxidáns tulajdonságokkal, ettől még egyáltalán nem veszélytelenek.

2. A C-vitamin és a glükóz között, mivel molekulaszerkezetüket tekintve hasonló molekulák, kompetitív antagonizmus áll fenn. Ez azt jelenti, hogy a glükóz gátolja a C-vitamin felszívódását és a szervezeten belüli hasznosulását. Mivel a gyümölcs és a zöldségek nagy mennyiségű szénhidrát környezetében tartalmazzák a C-vitamint, ezért nem tekinthetők megfelelő C-vitamin forrásnak.

3. Erről a pontról viszonylag kevesen hallottak, de annál inkább érdemes megjegyezni, hogy a növényekben rengeteg biológiailag aktív fehérje van, ami alacsony fokú, de szervezetszintű gyulladást, végső soron pedig önálló autoimmun kórképeket is képesek generálni. Ha ezzekel jut szervezetünkbe a C-vitamin (pl.: citrom, káposzta, alma, körte), akkor képletesen olyan, mintha ciánnal vennénk be a C-vitamint. Jó példa erre a gyilkosgalóca, sok minden jó van benne, magnézium, kalcium, mangán stb , de ott az a fránya amatoxin és fallotoxin, amitől meghalunk. Egyébként ez utóbbiak is fehérjék, ugyanúgy mint például a gabonalektinek és más növényi fehérjék, melyek a bulvártudományos híresztelésekkel ellentétben egyáltalán nem veszélytelenek.

Persze a paprikában is van C-vitamin, csak éppen van kapszaicin is, ami jelentős mértékben járul hozzá például a bél- és szervezetünk gyulladásos reakcióinak kialakulásához. (Tudják kétszer csíp, ami egyáltalán nem természetes és nem is ártatlan folyamatok következménye.) A nem csípős paprikában is vannak egyéb biológiailag aktív fehérjék, melyek alkalmasint megkeseríthetik a napjainkat. Ezen összefüggések azonban még nem széleskörűen elterjedtek, sem a kutatók, sem a klinikusok között, nem általánosan ismertek. Itt egy tudományos munka az esetleges káros növényi hatások értelmezését segítendő.

Vagyis nem igaz az az állítás, hogy mindegy miből jut a C-vitamin szervezetünkbe.

A növények fogyasztásának egyébként is vannak kockázatai, így van ez a C-vitamin kapcsán is.

Mi továbbra is azt javasoljuk, hogy állati eredetű élelmi anyagokból szerezzük be szükséges vitaminjainkat.

Clemens Zsófiával elhangzott rádióinterjúk paleo-ketogén étrend és C-vitaminnal kapcsolatban, itt és itt visszakereshetők.

Clemens Zsófiának a Nézőpontváltó Egyesület oldalán A C-vitamin és a daganatos betegségek kapcsolatáról megjelent cikke itt olvasható.

Paleomedicina

A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják.