Áldozás ostya nélkül: kérdések és válaszok a paleo-ketogén étrend és a hit összeegyeztetéséről

A paleo-ketogén étrend az egészségünkről szól, ami az alap ahhoz, hogy minden más területén is jól működjön az életünk. A hétköznapoknak számos olyan szelete van, amikor össze kell egyeztetnünk a táplálkozásunkról és az azon kívül eső dolgokról alkotott felfogásunkat. Gyakori, hogy betegeink az étrendet is érintő hitbeli és vallásgyakorlással kapcsolatos kérdésekkel keresnek bennünket. Érzékeljük, hogy az autentikus válasz hiánya hátráltathatja az étrend megvalósítását, így a gyógyulást is. Összegyűjtöttük a leggyakrabban felmerülő kérdéseket és feltettük őket dr. Rochlitz Tibornak, aki gyakorló katolikus, egyben elkötelezett paleo-ketogén étrend követő. Tibor foglalkozásához illő mérnöki precizitással válaszolta meg kérdéseinket.

Rochlitz Tibor vagyok, villamosmérnök és lelkigondozó. Elvégeztem a Pannonhalmi Szent Gellért Hittudományi Főiskolát is. A paleo-ketogén diétával kapcsolatosan kapott kérdéseknek igyekeztem katolikus egyházjogi szempontból is utánajárni. A válaszokban hivatkozom a forrásokra, illetve számos helyen idézem őket.

Összeegyeztethetőnek tartod az evolúciós orvoslás gondolatát/paleo-ketogén étrendet a katolikus hittel?

Igen. A katolikus hit összeegyeztethető az evolúció gondolatával; és nem szabályozza a hívők étrendjét a böjtöt kivéve. Erről lásd az 4. és 5. pontok válaszait.

Az Újszövetségben több helyen is szerepel a kenyér, a keresztények számára az áldozásnál Jézus testét jelképezi. Ez hogy egyeztethető ez össze azzal, hogy a paleolit (paleo-ketogén) étrend kizárja a kenyeret és minden gabonafélét?

A katolikusok hite szerint a kenyér és bor átváltozik, és szentáldozásnál valóban Krisztus testét és vérét vesszük magunkhoz, azaz a kenyér és bor nem csak jelkép.

Az (új) Egyházi Törvénykönyv szerint:

924. kán. 1.§. – A legszentebb eucharisztikus áldozatot kenyérrel, és olyan borral kell végezni, amelyhez kevés vizet kevernek. 2.§ A kenyérnek csakis búzából valónak és frissen készültnek kell lennie, hogy a romlás semmi veszélye sem álljon fenn. 3.§. A bornak a szőlő terméséből készült, természetes és nem romlott bornak kell lennie.
925. kán. – A szentáldozást csak kenyér színe alatt szolgáltassák ki, vagy a liturgikus törvények szerint mind a két szín alatt, szükség esetén pedig egyedül a bor színe alatt is.

Tehát a szentmisében a kenyérre és borra mindenképpen szükség van, azonban lehetőség van a szentáldozásra csak az egyik szín alatt. Az olyan betegség, ami miatt szigorúan tilos gabonából készült ételt fogyasztani, kimeríti a ’szükség esetén’ fogalmát.

Hogyan áldozhatnak a paleo-ketogén étrendet követő katolikusok?

Úgy gondolom, hogy meg kell különböztetni egymástól azt a két esetet, amikor (1) valaki súlyos betegség miatt tartja a diétát; illetve (2) amikor egyéb okból (pl. fogyókúra) táplálkozik a paleo-ketogén étrend szerint.

Utóbbi (2) esetben úgy gondolom, hogy heti egy szentostya vétele még nem okoz olyan fokú áteresztő bél szindrómát, hogy az indokolná az alábbi eljárás igénylését. Tehát ebben az esetben szerintem áldozzon nyugodtan a paleo-ketogén étrendet követő katolikus a hagyományos módon.

Előbbi (1) esetben egyeztetni kell a helyi plébánossal arról, hogy van-e mód csak bor színe alatt ál­doz­ni. A helyzetet megértve a helyi plébános engedélyezheti ezt, és kialakíthatják a módját. A szentáldozás pl. történhet úgy, hogy…

1. olyan szentmisén, ahol az áldoztatás csak kenyér színe alatt történik

• • a pap ne felejtse el, hogy rajta kívül más is szeretne bor színe alatt áldozni;
  • a hívőnek a szentmisén ki kell menni a pap mellé azt követően, hogy elhangzik az „Uram nem vagyok méltó…”; és a pap megáldoztatja;

2. olyan szentmisén, ahol az áldoztatás két szín alatt történik

• • a borral áldoztató legyen felkészülve arra, hogy valaki a kehelyből fog inni;
  • a hívőnek áldoztatáskor jeleznie kell, hogy a kenyeret nem veheti magához, és a kelyhet megkapva áldozhat.

Amikor a fentiek túlzott nehézséget okoznak (pl. a megszokottól eltérő templomba ment a hívő misére), akkor a „lelki áldozás” (Aquinoi szt. Tamás: vágyáldozás) lehetősége marad.

Erről részletesen és magyar fordításban olvashatóan ír a következő linken Paul Jerome Keller Op: http://domonkosnoverek.hu/?page_id=2365.

Néhány idézet a szövegből:

(Aquinói szt.) „Tamás szerint akkor beszélhetünk vágyáldozásról, amikor valaki komolyan vágya­ko­zik a tényleges szentáldozásra. Ebben az esetben az illető már a tényleges, vagyis a szentségi áldo­zást megelőzően részesül a szentáldozás kegyelmi hatásaiban. Ez történik például, amikor valaki – a szentmisén kívül – az Oltáriszentség előtt imádkozik, vagy egy ágyhoz kötött beteg, vagy egy börtön­la­kó, stb. vagy bárki más esetében, aki áhítattal vágyakozik a Krisztussal való egyesülésre a szentáldozásban.”

János Pál pápa ezt írja: „Éppen ezért jó ápolni szívünkben az állandó vágyat az Eukarisz­tia szentsége iránt. Ebből született a ’lelki áldozás’ gyakorlata, ami igen szerencsés módon évszázadok óta meghonosodott az Egyházban, és a lelki élet mesterei, a szentek is ajánlják.” (Ecclesia de Eucharistia, 2003)

Ő hivatkozik Avilai szt. Terézre, aki a nővéreinek szóló intelmeiben ezt fejti ki: „Ha pedig nem járulhatnátok szentáldozáshoz, leányaim, akkor a szentmise alatt igyekezzetek lelkileg áldozni. Ez is nagy haszonnal jár. Utána pedig tegyetek éppúgy, mint a szentségi áldozás után s szálljatok maga­tokba! Ez kitűnő eszköz arra, hogy az Úr iránti szeretet belehatoljon szívünkbe. Mert ha előkészülünk befogadására, Ő mindig sokféleképpen megajándékoz bennünket anélkül, hogy észrevennénk. Úgy vagyunk vele, mint a tűzzel. Akármekkora legyen is, ha távol maradtok tőle s eldugjátok kezeteket, nem fogtok megmelegedni; bár az is igaz, hogy nem fogtok úgy fázni, mint olyan helyen, ahol egyáltalán nincs tűz. Ellenben ha közel mentek hozzá, az egészen más dolog. Ha tehát a lélekben megvan a kellő előkészület – értem, hogy szeretne nem fázni többé – s ha egy ideig a közelében van ennek az isteni tűznek, utána több óra hosszat is meleg marad.” (A tökéletesség útja, ~1563)

Mi a katolikus egyház álláspontja a húsevésről?

Katolikus hívő ehet húst. A bűnbánati napokon (a II. Vatikáni zsinatig minden pénteken; azóta csak a nagyböjti péntekeken és a nagyböjt első napján, Hamvazó Szerdán) azonban a helyileg illetékes püspöki konferencia által meghatározott módon hústilalmat kell tartani.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar rendelkezése (Új böjti fegyelem, 1966) szerint ez így történjen:

I.1,  Isteni törvény kötelez minden keresztény hívőt a bűnbánat fegyelmére.

I.2,  A bűnbánat cselekedetei hagyományosan az imádság, a böjt és az alamizsna.

…

I.5,  A hústól való tartózkodás azt jelenti, hogy aznap nem eszünk húsételt, de ehetünk tojást, tejterméket, továbbá használhatunk ételek ízesítésére még állati zsiradékot is. A hal nem számít húsételnek. …

I.6,  Azok akik nem saját asztaluknál étkeznek, vagy akik nehéz testi munkát végeznek, továbbá betegek, és akik hosszabb utazást tesznek, fel vannak mentve a hústilalom alól: nehéz testi munkások és a betegek a böjt alól is.

…

Amennyire én tudom, a Magyar Katolikus Püspöki Kar ennél a rendelkezésnél pontosabban azóta nem határozta meg a böjt és a hústilalom tartalmát.

Csak gondolatébresztőnek idézem az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának útmutatását (aminek rendelkezései értelemszerűen Magyarországon nem hatályosak):

„A hústilalomról szóló törvény úgy tekinti, hogy a földön élő állatokból (csirke, marha, bárány, disznó stb.) származnak a ’húsok’; valamint a madarakat is húsnak tekinti. A hústilalom nem vonatkozik húslevekre és húsból készült folyadékokra. Ennek megfelelően a csirkeleves, erőleves, hússal ízesített levesek, szaftok vagy szószok, valamint az állati zsírból készült ételízesítők és fűszerek technikai értelemben nem tiltottak. Azonban a morálteológusok hagyományosan tanítják, hogy tartózkodnunk kell minden állati eredetű terméktől (kivéve az olyan ételeket, mint zselatin, vaj, sajt és tojás – amelyeknek nincs hús ízük). A halak az állatok más kategóriáját képviselik. A tengeri és édesvízi halak, kétéltűek és hüllők, (hidegvérű állatok) és kagylók engedélyezettek.

Bár a hal, homár és kagylók ehetőek a hústilalom napjain, aki hústilalom napján kedvenc haléttermében bőséges svédasztalról fogyaszt, az célt téveszt. A hústól és egyéb élvezetektől való tartózkodás a böjt során bűnbánati gyakorlat. A Nagyböjt péntekjein Krisztus Nagypénteki áldozatára emlékezünk, és eggyé leszünk ezzel az áldozattal megtartóztatás és imádság révén.”

(saját hevenyészett fordítás)

http://www.usccb.org/prayer-and-worship/liturgical-year/lent/questions-and-answers-about-lent.cfm

A katolikusok hogyan gyakorolhatják a böjtöt paleo-ketogén étrend mellett?

A fentiek alapján a betegek fel vannak mentve a böjt és a hústilalom alól is – és, mint az év nem böjtös péntekjein – más jó cselekedetekkel (vö.: alamizsna) vagy imával tehetnek eleget a bűnbánati napról való megemlékezésnek.

Azonban persze az sem lehetetlen, hogy a felmentés ellenére saját jószántából a beteg

• akár ne egyen semmit Hamvazó Szerdán és a nagyböjti péntekeken (az ilyen egész napos teljes böjt még jót is tehet J);
• vagy tojást, (halat), erőlevest, illetve húsmentes szalonnát egyen;
• nekem még a velős tojásos palacsinta vagy galuska is belefér: a velő ugyan állatból származik, de nincs hús íze, és állati zsiradékként ízesíti a tojást…

A betegek számára is a böjtölés célja fontos igazán. Ezt Benedek pápa így fogalmazta meg Nagyböjti üzenetében 2009-ben:

„A böjtölés minden bizonnyal javíthatja a testi egészséget, de a hívők számára elsősorban lelki ’gyógymód’ mindannak leküzdésére, ami megakadályozza őket, hogy önmagukat Isten akaratához alakítsák.”

és:

„Kedves Testvéreim! Ha jól megnézzük, a böjt legvégső célja – ahogy Isten Szolgája II. János Pál pápa írta –, hogy segítsen önmagunkat egészen Istennek ajándékozni (vö. Veritatis splendor kezd. enciklika, 21).”

http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=218