2015. végén érdekes tudományos vita bontakozott ki két paleolit táplálkozás szakember Cordain professzor és dr. Peter Turchin között. Előrebocsátjuk, hogy meglátásunk szerint, nyilvánvaló Cordain szakmai fölénye. Ez a szakmai vita kizárólag szakmai síkon zajlott olyan magas szintű vitakultúrával, ami a magyarországi szakmai paleo viszonyokat egyáltalán nem jellemzi. Érdemes lenne ezt is másolni. 

Forrás: http://thepaleodiet.com/hot-topic-dr-cordain-and-dr-turchin-debate-fires-impact-on-our-ancestors-diet

A paleo-ketogén táplálkozás rendszerével maximálisan egybecseng Cordain egyik kulcsgondolata miszerint: “a kontrollált tűzhasználat viszonylag későn jelent meg az ember evolúciós történetében, így a gumók és gyökerek nem képezhették a paleolit táplálkozás részét.”

Az alábbiakban Loren Cordain válaszának magyar fordítását olvashatják.

PALEOLIT ÉTREND ÉS A TŰZ: LOREN CORDAIN VÁLASZA

Forrás:
http://peterturchin.com/blog/2015/12/09/fire-and-paleo-diet-loren-cordain-responds
http://peterturchin.com/blog/2015/12/09/fire-and-paleo-diet-loren-cordain-responds

Néhány szempont, amit érdemes megfontolni akkor, amikor Richard Wrangham elméletét vizsgáljuk, amely arra vonatkozik, hogy a kontrollált tűzhasználat és az ebből következő gyökér- és gumófogyasztás jelentette azt az evolúciós előnyt, ami elvezetett a nagyobb emberi koponyméret kialakulásához vagyis az enkefalizációnak nevezett jelenséghez.

• Az emberi agy energiaigénye 9-szer nagyobb (11.2 watt/kg) mint a test többi részének átlagos nyugalmi energiaigénye (1.25 watt/kg) (1). Ennek megfelelően a modern ember agya a rá jellemző 4.9 enkefalizációs index-szel a teljes nyugalmi metabolikus ráta 20-25%-át használja fel, míg más főemlősöknél, 1.9-es enkefalizációs index mellett (2), ez az érték csak 8-9 % (3). Az enkefalizáció során kialakult, testmérethez képest nagy agy fenntartásának az energeigénye is nagy. Az ön (Dr. Turchin - kiegészítés Paleomedicina) kérdése, hogy honnan van az az energia, ami a nagy energiaigényű agy fenntartását szolgálja, egy fontos, de nem az egyedüli kérdés. De hadd válaszoljam meg az energiára vonatkozó kérdést először.  

• Az 1. táblázatban megtalálhatók azok a legvalószínűbb táplálékok, amelyek 2.0-2.3 millió évvel ezelőtt Afrikában a Homo fajok számára elérhetők voltak. Erre az időszakra tehetjük az enkefalizáció, vagyis az agytérfogat növekedésének kezdetét (4). Ahogy láthatják a táblázatban, az összes táplálék közül a zsíros állati részek képviselik a legtöbb energiát, a növényi gumók és gyökerek viszont a legalacsonyabb kalóriasűrűséggel jellemezhetők (4). Ahogy a 2. táblázatban látható, kalóriasűrűség szempontjából ugyanez a helyzet a modern, nemesített gumókkal és gyökerekkel kapcsolatban, tehát ezeknek szintén alacsony a kalóriatartalma (5).  

1. Táblázat: Az Afrikában 2.0 és 2.3 millió évvel ezelőtt elérhető táplálékok kalóriasűrűsége

2. Táblázat: A modernkori gyökérzöldségek és gumók kalóriasűrűsége (5)

Wrangham elméletének egyik kritikus eleme az a feltételezés, hogy a kontrollált tűzhasználat volt az előfeltétele annak, hogy a korábban hozzá nem férhető táplálékok (föld alatti gumók és gyökerek) fogyaszthatóvá váljanak. A Wrangham elmélet szerint ez a plusz energia tette lehetővé a nagyméretű és nagy energiaigényű agy kialakulását (1,4).

A Wrangham hipotézis hívenek ezután már csak azt a logikai akadályt kell áthidalniuk, hogy a gyökerek kalóriasűrűsége igencsak alacsony, tulajdonképpen a legalacsonyabb az őseink számára szóbajöhető táplálékok között. Ráadásul, a főzéssel csupán csekély mértékben (5-10%-kal) nő a gyökerek kalóriasűrűsége, ez is főleg a nyers növényi részek víztartalmának csökkenése miatt, de ami egyébként még így is alacsonyabb mint a legtöbb többi főzés nélkül is fogyasztható növényi rész kalóriasűrűsége.

A Wrangham elmélet utolsó tévedése, hogy mellőzi az olyan szempontokat, amelyek a kalóriaszemponton túl kulcsfontosságúak az agyméret növekedése szempontjából. Az agyméret növekedése nyilvánvalóan számos előnyt biztosít: gondolkodásbeli fölényt, a környezethez való jobb magasabb szintű alkalmazkodást, stragiák alkalmazását, amelyek együtt jobb túlélést és nagyobb szaporodási sikert biztosítottak őseink számára. A nagy és hatékony agy működésének fontos tényezői a tápanyagokban keresendőek.

Az emlősök idegrendszerének működéséhez két zsírsav feltétlenül szükséges. Ezek az arachidonsav (20:4n6) és a dokozahexaénsav (22:6n3). Mindegy melyik emlősről van szó, egérről, elefántről vagy főemlősről, az agy és az idegrendszer többi része ezeket a zsírsavakat ugyanolyan koncentrációban tartalmazza (4,9-11). Ezeknek a zsírsavaknak a mennyiségére tehát egy olyan evolúciós kényszer vonatkozik, melyet még az első emlős őseinktől örököltük.    

Minden emlősben a máj jelenti az evolúciós szűk keresztmetszetet. Minden emlősnek extrém módon limitált az a képessége, amely a növényi eredetű zsírsav prekurzorokat állati zsírsavakká alakítja (linolsavat arachidonsavvá és az alfa-linolénsavat dokozahexaénsavvá). Az utóbbiak képezik az agyszövet egyik fő komponensét. A Wrangham elmélet nem ismeri vagy nem foglalkozik ezzel a tényezővel. A gyökerek és gumók viszont nem tartalmazzák az arachidosavat és a dokozahexaénsavat, amelyek az ember evolúciója folyamán feltétlenül szükségesek voltak az agyméret növekedéséhez.

Az afrikai kérődzők agyvelője koncentrált energiaforrás, a szárazföldi források közül tulajdonképpen a legtöbb dokozahexaénsavat tartalmazó forrás (4), ideális tápanyag volt az agyméret gyorsuló növekedéséhez.

Fordítás, kiemelés:
dr. Clemens Zsófia
Főbb szakterületei, epilepszia, ketózis élettana, alváskutatás. A Paleomedicina kutatóműhelyének megalapítója és szakmai vezetője

 Referenciák 

1. Aiello LC, Wheeler P: The expensive tissue hypothesis. Curr Anthropol 1995;36:199-222.
2. Martin RD. Primate Origins and Evolution. London: Chapman & Hall, 1990
3. Mink JW, Blumenschine RJ, Adams DB: Ratio of central nervous system to body metabolism in vertebrates: its constancy and functional basis. Am J Physiol 1981;241:R203-R212.
4. Cordain L, Watkins BA, Mann NJ. Fatty acid composition and energy density of foods available to African hominids: evolutionary implications for human brain development. World Review of Nutrition and Dietetics, 2001, 90:144-161.
5. Cordain L. Potatoes should stay below ground. In: Cordain L, The Paleo Answer, John Wiley & Sons, New York, NY, 2012.
6. Cordain, L., Gotshall, R.W. and Eaton, S.B. (1998). Physical activity, energy expenditure and fitness: an evolutionary perspective. International Journal of Sports Medicine, 19(5): 328-335.
7. Leonard W.R., Robertson M.L.: Nutritional requirements and human evolution: a bioenergetics model. Am J Hum Biol 4: 179-195, 1992.
8. Leonard W.R., Robertson M.L.: Evolutionary perspectives on human nutrition: the influence of brain and body size on diet and metabolism. Am J Hum Biol 6: 77-88, 1994.
9. Crawford MA, Sinclair AJ: The long chain metabolites of linoleic and linolenic acids in liver and brains of herbivores and carnivores. Comp Biochem Physiol 1976;54B:395-401.
10. Crawford MA, Bloom M, Broadhurst CL, Schmidt WF, Cunnane SC, Galli C, Gehbremeskel K, Linseisen F, Lloyd-Smith J, Parkington J: Evidence for the unique function of docosahexaenoic acid during the evolution of the modern hominid brain. Lipids 1999;34:s39-s47.
11. Crawford MA: The role of dietary fatty acids in biology: their place in the evolution of the human brain. Nutr Rev 1992;50:3-11.

A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják.