Táplálék az agynak: együk magunkat okosra!

Az állatok fogyasztása hozzájárult a nagyobb agyméret kialakulásához. De a mostani világunkban, ahol az élelemhez való hozzáférés nem korlátozott, vajon mennyire fontos a hús?

Jon Foster/National Geographic Creative/Bridgeman Images
Azok a korai embereknek, akik a vadászat révén hozzájutottak az állatok húsához, nagyobb agyuk lett mint a növényevő rokonaiknak.

Körülbelül 6 millió évvel ezelőtt a főemlős őseink a trópusi esőerdőkből a szavannákra vándoroltak. A mostanival ellentétben, ezekben a történelem előtti időkben ezek a síkságok csapadékosak voltak és egész évben elegendő gyümölcsöt és zöldséget szolgáltattak. De 3 millió évvel ezelőtt az időjárás megváltozott, és ezek a szavannák a hozzájuk tartozó növényzettel együtt kiszáradtak.

Sok emlős, többek között főemlősök is kihaltak, mások viszont alkalmazkodtak. A mostani Etiópia területén dolgozó archeológusok 2,6 millió éves állati maradványokat találtak. A csontokon talált vágásnyomok arra utalnak, hogy az elejtett állatokat feldolgozták (1) – mondja Manuel Domínguez-Rodrigo, a madridi Complutense Egyetem paleoantropológusa.
"Csak kétfajta főemlős élte túl a klímakatasztrófát" – mondja Domínguez-Rodrigo. "Az egyik fajta az volt, amelyik a növények fogyasztására specializálódott, a másik pedig a húsevésre. A húsevőknek nagyobb lett az agya. A húsevőkből lettünk mi."

A komplex agy kialakulásához és fenntartásához az őseinknek szükségük volt a húsban található tápanyagokra. Többek között vasra, cinkre, B12 vitaminra és zsírsavakra. Bár ezeket az anyagokat a növények is tartalmazhatják, ezekben jóval kisebb mennyiségben fordulnak elő és gyakran nem hozzáférhető formában. A vörös hús például gazdag a hem-vasban, a növények viszont ún. nem-hem formában tartalmazzák a vasat, ami nehezebben szívódik fel. A növényekben ráadásul a vashoz fitátok kötődnek, ami gátolja a vas hasznosulását. Ezért a vörös hús sokkal jobb vasforrás mint bármely növény (lásd.: „húshatékonyság”). Rengeteg spenótot kellene ahhoz megenni, hogy az a vas szempontjából egyenértékű legyen egy steak-kel – mondja Christopher Golden, a Cambridge, Massachusetts, Harvard Egyetem ökológusa és epidemiológusa.

A húsevésnek a kognícióra gyakorolt hatása óriási. A hús és az agy közötti kapcsolat, bár sokan hajlamosak alábecsülni, mégis jelentős – mondja Charlotte Neumann, a Los Angeles-i Egyetem gyermekgyógyásza, aki az elmúlt három évtizedben Afrikában és Indiában tanulmányozta a húsevés hatásait. A húsban lévő mikrotápanyagok hiánya agyi betegségek, többek között az alacsony IQ, autizmus, depresszió és a demencia kialakulásával függ össze. A vas kulcsfontosságú a magzat idegsejtnyúlványainak növekedéséhez és arborizációjához (az elágazódásrendszer kialakulásához). A cink nagyobb mennyiségben fordul elő a tanulás és memória szempontjából kulcsfontosságú hippocampusban. A B12-vitamin az idegsejtek myelinhüvelyének képezi részét, az omega-3 zsírsavak (DHA) pedig az idegsejtek működéséhez szükségesek és csökkentik a gyulladást.

„Húshatékonyság”
Ahhoz, hogy a nők számára ajánlott mennyiségű 18 mg vasat bevigyük, legalább nyolcszor annyi spenótot kellene enni mint marhamájat. A növényekben található vas nehezen szívódik fel.

Hús a szegényeknek

Az 1980-as években a kutatók gyanítani kezdték, hogy az elmaradott vidékeken a hús hiánya egész sor gyerekbetegség kialakulásához járul hozzá, többek között az alacsonynövéshez, a gyenge immunitáshoz, szociális nehézségekhez és a gyenge iskolai teljesítményhez. Amikor öt egyetem kutatói a krónikus rossz táplálkozás hatását vizsgálták Mexikóban, Kenyában és Egyiptomban, azt találták, hogy azok a gyerekek, akik a legtöbb húst és tejterméket fogyasztották jobban teljesítettek a fizikai, kognitív és viselkedéses tesztekben. Különösen Kenyára volt ez igaz (2). De valóban a hús hiányát kell-e okolni ezekért a jelenségekért? Ennek eldöntéséhez szükség volt egy kontrollált vizsgálatra.

Neumann egy vizsgálatba fogott Kenyában (3). Munkacsoportjával kiválasztott 12 iskolát, 6 és 14 év közötti gyerekekkel, akiket tízóraival láttak el. A gyerekeket négy csoportra osztották. Az első csoport egyáltalán nem kapott tízórait, a másik három csoport az ún. „githeri”-t, vagyis egy kukoricából és babból álló hagyományos kenyai ételt kapott. A három csoportból az első csak a ghiterit kapta, a második egy pohár tejet is, a harmadik csoport pedig húst is kapott tízóraira. A kalóriabevitel minden csoportnál ugyanannyi volt. A vizsgálat több mint két évig tartott, két szakaszban 525 illetve 375 tanuló vett benne részt. A vizsgálat eredménye szerint a húst fogyasztó csoportban volt a legnagyobb a gyerekek izomtömege, náluk fordult elő a legkevesebb egészségügyi probléma, ráadásul még a játszótéren is ők voltak a vezéregyéniségek. Kognitív teljesítményük magasabb volt, matematikában és az idegennyelvben is túlteljesítették a társaikat (4).

Neumannt nem lepték meg az eredmények. Kenya vidéki részein a tipikus étrend keveset tartalmaz az agy fejlődéséhez fontos tápanyagokból. Az embereknek több húst kellene enniük, amiről viszont általában azt gondolják, hogy túl drága. „Amit viszont nem tudnak az emberek, hogy az agy táplálásához fontos állati anyag sokféle lehet: lehet féreg, hernyó és termeszek. Nem kell, hogy hentesnél vásárolt hús legyen.”

Hús a gazdagoknak

Hogyan illeszthető be a hús a gazdagok étrendjébe? „Sok vizsgálat, ami a hús, a B-vitaminok, az állati táplálékok és általában a fehérje fontossága mellet szól, olyan populációban készült, ahol az alultápláltság a jellemző.” Mondja Diane Hosking, az ausztrál Canberra-i Egyetem kutatója.

Hosking és munkacsoportja 352, 65 és 90 év közötti ausztrált kérdezett meg azzal kapcsolatban, hogy mit ettek gyerekkorukban (5,6). A megkérdezettek mentálisan egészségesek voltak, és többnyire a felső- és középosztályból kerültek ki. Olyan kérdéseket tettek fel nekik például, hogy milyen gyakran ettek sárgarépát, húst, halat vagy süteményt.
Hosking nem talált összefüggést az alanyok teljesítménye és a gyerekkori húsfogyasztása között. Az eredmények ellentmondanak Neumann és mások által a fejlődő országokban leírt eredményeinek. Mi több, azoknak, akik ebben a vizsgálatban azt állították, hogy több halat fogyasztottak gyerekkorukban, azoknak a kognitív sebessége alacsonyabb volt. (Elképzelhető, hogy a halaknak magas volt a higanyszennyezettsége).

Sok tényező befolyásolja ezeket az eredményeket – magyarázza Hosking. Az egyik, hogy az emberek nem egyes összetevőket esznek, hanem inkább azt lehet mondani, hogy bizonyos étrendi mintázat szerint táplálkoznak. Ebből a mintázatból nehéz kiemelni az egyes összetevőket például a húst. A vizsgálatban azok az idősebb ausztrálok például, akik több húst fogyasztottak, többet előrecsomagolt süteményt és rágcsálnivalót is ettek.

A hússal kapcsolatban ráadásul az is számít, hogy maguk az állatok mit ettek. A haszonállatokat a nyugati országokban nagyüzemi körülmények között nevelik, kukoricával és szójával etetik, míg a szegényebb országokban inkább háztáji körülmények között tartják őket, többféle táplálékhoz hozzájutnak, így a húsuk tápértéke is magasabb lesz. Ezek miatt a tényezők miatt óvatosan kell megfogalmazni a táplálkozási ajánlásokat – főleg azok számára, akik korlátlanul hozzájuthatnak az ételekhez – mondja Hosking.

Hús az agynak

A húsban lévő mikrotápanyagok az étrendünk szerves részét képezték évezredeken keresztül. Archeológusok néhány évvel ezelőtt Tanzániában egy másfél millió éve élt gyermek koponyáját találták meg. A csontokon talált elváltozások arra utaltak, hogy a gyermeknek porotikus hyperostozisa, vagyis B12-vitaminhiányból adódó csontelváltozásai voltak. Az ember ősei csak az elmúlt 5000 évben fogyasztottak tejet, így nagyon valószínű, hogy a gyermek a hús hiánya miatt halt meg (7). Vagyis – magyarázza Domínguez-Rodrigo – 1.5 millió évvel ezelőtt az emberek már olyan mértékben alkalmazkodtak a húsevéshez, hogy annak hiányában meghaltak.

A kutatási eredmények segítenek megérteni, hogy a hús hogyan támogatja az agy működését. Bradley Peterson, a Los Angeles-i Agyfejlődési Intézet igazgatója azt vizsgálta, hogy az alacsony vasszint miként függ össze az alacsony intelligencia hányadossal (8). Peterson és kollégái mágneses rezonancia vizsgálattal elemezték 40 serdülőkorú anya újszülöttjét. A serdülőkorú anyák általában vashiányosak. Noha ezek az anyák azt mondták, hogy vasat is tartalmazó táplálékkiegészítőt szedtek a terhességük alatt, 58%-uknak a normáltartomány alatti volt a vasszintje, 14%-uk pedig enyhén anémiás volt.

Ahogy fejlődik az agy, a neuronok egyre komplexebbek lesznek, ahogy elágazó idegsejt-nyúlványokat fejlesztenek, egy növekvő fához hasonlóan – mondja Peterson. A kutatócsoport összefüggést talált az idegsejtek komplexitása és az anya táplálékának vastartalma között. „Minél magasabb volt a táplálkozással történő vasbevitel, annál érettebb és komplexebb volt a születéskori szürkeállomány – mondja Peterson, aki tovább folytatja az anyák és gyermekeik vizsgálatát.

Az egyéni tápanyagszükséglet a genetikától is függ. Sok kutatás azt vizsgálta, hogy az emberek hogyan hasznosítják az omega-3 zsírsavakat, elsősorban a DHA-t és az EPA-t, amelyek különös jelentőségűek a kognitív egészség szempontjából.

Az omega-3 zsírsavak elsősorban az olajos halakban fordulnak elő: lazacban, tonhalban, de a legelő állatok húsa szintén jó forrása ezeknek a tápanyagoknak. (A szóján és kukoricán tartott állatok húsa kevesebb omega-3-at tartalmaz.) 2012-ben felfedezték, hogy a legtöbb afrikai populáció (de nem az európaiak) a FADS gént hordozzák, ami képessé teszi őket arra hogy, a növényi omega-3 zsírsavakat hasznosítható formává alakítsák (9). Egy 2014-ben közölt tanulmány szerint a késői Alzheimer betegségre hajlamosító APOE gén variánsát hordozó emberek (az európai gyökerű USA lakosok 11-17%-a) keveset profitáltak az olajos halak fogyasztásából (10).

„A húsok sok ásványi anyagot és vitamint tartalmaznak viszonylag kis helyen. Ha húst fogyasztunk az olyan mintha egy energiaszeletet ennénk” – mondja Domínguez-Rodrigo.

Felvetődik a kérdés, hogy mennyi húst érdemes enni a kognitív egészség érdekében. Ha túl keveset eszünk, az hátráltatja az idegrendszer működését. Ha túl sokat fogyasztunk a gyenge minőségű, nagyüzemi húsokból, az szívbetegségre, rákbetegségre és memóriaproblémákra hajlamosít későbbi életünk során. Az életkor is számít: a terhes nőknek több vasra van szükségük, ahogy a csecsemőknek és a gyerekeknek is. A genetika is szerepet játszhat, de ennek részleteit pontosan nem ismerjük.

Referenciák

1. Domínguez-Rodrigo, M., Rayne Pickering, T., Semaw, S. & Rogers, M. J. J. Hum. Evol. 48,109–121 (2005).
2. Neumann, C., Bwibo, N. O. & Sigman, M. Final Report Phase II: Functional Implications of Malnutrition, Kenya Project. Nutrition CRSP. (University of California, Los Angeles, 1992).
3. Neumann, C. G., Murphy, S. P., Gewa, C., Grillenberger, M. & Bwibo, N. O. J. Nutr. 137,1119–1123 (2007).
4. Hulett, J. L. et al. Br. J. Nutr. 111, 875–886 (2014).
5. Hosking, D. E., Nettelbeck, T., Wilson, C. & Danthiir, V. Br. J. Nutr. 112, 228–237 (2014).
6. Hosking, D. & Danthiir, V. Br. J. Nutr. 110, 2069–2083 (2013).
7. Domínguez-Rodrigo, M. et al. PLoS ONE 7, e46414 (2012).
8. Monk, C. et al. Pediatric Res. http://dx.doi.org/10.1038/pr.2015.248 (2015).
9. Mathias, R. A. et al. PLoS ONE 7, e44926 (2012).
10. Chouinard-Watkins, R. & Plourde, M. Nutrients 6, 4452–4471 (2014).

Forrás: Sujata Gupta, Brain food: Clever eating. Nature 531, S12–S13 (03 March 2016)

Fordította: dr. Clemens Zsófia
Agykutató, neurobiológus
Főbb szakterületei, epilepszia, ketózis élettana, alváskutatás. A Paleomedicina kutatóműhelyének megalapítója és szakmai vezetője

A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják.