Írta: dr. Dabóczi Andrea orvos, a tanfolyamok vezetője
Ebben a cikkben röviden összefoglalom az elmúlt másfél év tapasztalatait, amelyeket 11 tanfolyami csoport és több, mint 25 egyéni tanácsadási folyamat során szereztem. A Tartós Fogyás Orvossal program célja a túlsúlyos és elhízott emberek testsúlyának tartós csökkentése, egészségük visszaszerzése és megtartása. A program orvosi vezetéssel zajlik, és a Paleomedicina orvos-kutatói csoportja biztosít konzultációs hátteret hozzá.
I. Tanfolyami tapasztalatok
A tanfolyam célja
A tanfolyam elsődleges célja a paleo-ketogén táplálkozási szemlélet kialakítása. A szemlélet alkalmazásával elérhető a hosszú távon is tartható testsúlycsökkenés. A tanfolyam másodlagos célja a fennálló betegségek gyógyítása és a betegségmegelőzés, amit a paleo-ketogén étrend orvosi felügyelet melletti alkalmazása biztosít. Rendszeres konzultációt vehetnek igénybe azok a résztvevők, akik betegségben szenvednek és gyógyszereket szednek. Így biztonságosan megvalósítható a gyógyulás melletti gyógyszeradagok csökkentése, ill. a gyógyszerek elhagyása.
A tanfolyam felépítése
A képzés elméleti és gyakorlati részből áll. Fontos sajátossága, hogy 8-14 fős kiscsoportokban zajlik. Így az előadások közben válaszolok a felmerülő kérdésekre, a csoport tagjai pedig támogatják és motiválják egymást.
Nyolc alkalommal, hétről-hétre találkozva kapnak a résztvevők szakmailag megalapozott elméleti oktatást evolúcióról, anyagcserénk élettanáról, az emésztőrendszer felépítéséről, működéséről, a teljes értékű, szükségleti táplálkozásról, és az ennek megfelelő paleo-ketogén étrendről.
A gyakorlati oktatás (konyhai alkalmak) során az étrend megvalósításához adok segítséget: együtt főzünk, ötleteket adok a beszerzéshez, a hétköznapi és ünnepi étkezésekhez, a családban, nyaraláskor, utazáskor történő kivitelezéshez, valamint a gyerekek esetleges áthangolásához. Egymástól is sokat tanulnak a résztvevők, nagyon hasznos a tapasztalatmegosztás.
A tanfolyam eddigi eredményeinek összefoglalása
1. Táblázat
A résztvevők sikerélményeit és megelégedettségét mutatja az alábbi néhány idézet (a tanfolyam végén kitöltött kérdőívek alapján):
„Kiegyensúlyozottabb vagyok.”
„Hamar jelentkezik a hatás”
„11 kg fix fogyás. 15 év után újra L-es ruhákat kellett vennem.”
„Végre össze tudom húzni a lábszáramon a csizmát és hordhatom régi szép nőies ruháimat.”
„A tanfolyam szemléletváltást hozott.”
„Kellő elméleti tudást kaptunk, és ezután a közös főzések ívódtak be leginkább.”
„Jó volt látni példákat és hasonló cipőben járókat. Tudtuk húzni egymást.”
„Csökkentek az élelemre szánt kiadásaink.”
„A refluxom elmúlt, és 20 év után újra kispárnán alszom.”
„Fiam pattanásai elmúltak.”
„Az előadásokból emlékezetes maradt, hogy milyen veszélyes az élelmiszerbolt.”
„A közös főzőalkalmakon jó volt kipróbálni az elméletet gyakorlatban.”
„Feleannyi időt töltök a konyhában.”
„Minden óra után motiváltabbnak éreztem magam, mivel láttam mások sikerét.”
„Motiváló volt megismerni mások eredményeit, gondjait.”
„A tanfolyamon annyira új volt minden! Nekem segített, hogy hallottam, nem csak olvastam róla.”
„Fejben kell eldönteni a váltást, azután már gyerekjáték az egész.”
Milyen orvosi hozzáállás válik be tapasztalatom szerint?
Azok a fogyni vágyók, akik észérveket keresnek egy-egy gyógymód vagy „fogyókúrás” lehetőség kapcsán, könnyebben tehetők érdeklődővé, ha az orvos felnőttként, együttműködő partnerként tekint rájuk. Ezért a fogyással és egészséggel kapcsolatos felnőttoktatásnak lényegi eleme kell hogy legyen a partnerség és a „miértek” minél pontosabb megválaszolása.
Azt tapasztalom, hogy aki megérti a bemutatott étrend lényegét és a mögötte meghúzódó élettani folyamatokat, az könnyen jut előre a megvalósítás útján. Aki azonban nem teszi fel a kérdéseit vagy azokra nem kap megfelelő válaszokat, az könnyen félresiklik, csalódik és feladja az étrend alkalmazását. Ezért az elméleti alapokat (a valóban helyes táplálkozás élettani, biokémiai és anatómiai alapösszefüggéseit) közérthetően, de tudományos igényességgel mutatom be a tanfolyam során.
Ezek mellett sok tanáccsal, mindennap alkalmazható ötlettel is szolgálok (receptek, beszerzési praktikák, közös főzési gyakorlat). Sőt – mivel a képzések kiscsoportban zajlanak – kifejezetten támogatják egymást a résztvevők a praktikus megvalósítás terén is, azon túl, hogy látják egymás sikereit, ami bátorítja őket és segíti őket a motiváció megtartásában. Alább egy résztvevő email üzenetét mutatom be. A találkozók között így tartják fenn egymás lelkesedését:
Kedves Andrea, és kedves Mindenki!
Olyan jó volt olvasni a sok-sok tapasztalatot. Elolvastam a C-vitaminról a cikket és még olvasgattam az oldalon (Paleomedicina)
Jövő héten megcsinálom a piskótát, velőből. Egy kérdésem van: két főre milyen mennyiséggel csináljak?
Ma reggelire: velős tojásrántottát ettem, ebéd (3 után): csülök pörkölt, kis körömmel vegyítve és uborka.
2 kg ment le a mérleg szerint, centiben 1 ruhaméret. Fáradság érzése tovatűnt.
A kollégáim kérésére sütit sütöttem, de nem ettem belőle, nem is hiányzott. Időnként megnézem a fagyis pultot, de már csak a szememnek engedek egy gombócot. Azt hiszem nekem a legnagyobb lemondást a fagyi jelenti, de mindig arra gondolok, hogy nem szabad lerombolni ilyen pillanatnyi vágyakozással az eredményt.
Ami sokat segít, hogy nem egyedül vagyok, hanem a csoportban mindenki kitart és megosztja a tapasztalatait, számomra ez nagyon jó érzés.
Szép fogyis hétvégét mindenkinek!”
Tanfolyamosok: elmélet és gyakorlat hétről-hétre
Gyakran van szükség egyéni orvosi konzultációra különösen azoknál a tanfolyamrésztvevőknél, akik valamilyen betegség és gyógyszerszedés mellett akarnak fogyni. Két okból szükséges a hozzáértő orvosi felügyelet ebben az esetben: egyrészt az étrend elindítja a gyógyulás folyamatát, másrészt a gyógyszerek jelentős része akadályozza az étrend segítségével megindult gyógyulási és fogyási folyamatot. Ezért megfelelő sorrendben és ütemben csökkenteni kell a gyógyszerek mennyiségét, különben rosszullét alakulhat ki, vagy nem lesz kielégítő a fogyás és a gyógyulás. Nagyon fontos tehát a türelmes orvosi kíséret heteken, hónapokon át, magyarázatot adva a folyamatosan felmerülő kérdésekre, mert az értelmes ember sokat kérdez, és pontosan kell a módszert alkalmazni.
II. Az elhízás és testsúlycsökkentés elméleti háttere
A népegészségügyi – vagy inkább „népbetegségügyi” – helyzet
Szinte már közhely, hogy elhízásjárvány tombol a világban: dinamikusan nő a túlsúlyos vagy elhízott felnőttek és gyermekek aránya, különösen a gazdaságilag fejlett országokban. Ezt a már-már unalmasnak tűnő megállapítást sajnos nagyon súlyos statisztikai adatok támasztják alá.
A WHO szerint az összlakosság 39%-a, 1.9 milliárd ember túlsúlyos (BMI 25-30), 13%-a, 600 millió ember pedig elhízott (BMI 30 felett) volt 2014-ben. Ezen belül az 5 év alatti túlsúlyos vagy elhízott gyermekek száma 42 millió (6.1 %) volt, ami döbbenetes. Ezek az arányok az össznépesség százalékában is magasak, de különösen aggasztó számokat látunk, ha az ún. fejlett világrészeket tekintjük: pl. Európában a túlsúlyosak aránya 50%-ra, az elhízottaké pedig 23%-ra tehető. A legfrissebb magyarországi adatokat az alábbi táblázat mutatja (KSH, 2015):
Forrás: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/elef14.pdf
A túlsúly következménye
A túlsúlyból eredő, ill. a vele párhuzamosan kialakuló egészségügyi gondoknak se vége, se hossza. A szív- és érrendszeri megbetegedések (elsősorban szívinfarktus és sztrók), a köszvény, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, bizonyos típusú daganatos betegségek, és az ízületi gyulladások kéz a kézben járnak a túlsúllyal.
A gyógyszeres kezelések és az egyéb felvilágosító, étrendi és életviteli tanácsok mellett azonban nem hogy csökkenne, hanem épp ellenkezőleg, drasztikusan növekszik a túlsúlyosak száma és az ehhez kapcsolódó betegségek előfordulásának aránya. Az elmúlt időszakban – mindössze tíz év leforgása alatt – Magyarországon történt változásokat illusztrálja az alábbi táblázat (KSH, 2015):
2. Táblázat (Forrás: https://www.ksh.hu/thm/2/indi2_8_1.html)
Azzal együtt ilyen szomorú a helyzet, hogy feltételezhetően egyre inkább betartották az emberek a táplálkozási és életmód ajánlásokat a vizsgált időszakban, és az ülőmunkát végzők aránya sem emelkedett abban az arányban, ahogyan a betegségek előfordulása növekedett (az egészség-megőrzési célú sportolás pedig valószínűleg népszerűbb lett). Tehát mindezek ellenére alakult ilyen súlyosan a helyzet. Vagy épp az ajánlások nem tökéletesek?
A ma érvényben levő táplálkozási tanácsok – a tapasztalat tükrében
A WHO jelenlegi (2015) étrendi ajánlása a következőket tartalmazza:
• csökkentsük az állati zsírból és a cukorból származó kalóriabevitelt
• növeljük a zöldség- és gyümölcsfogyasztást valamint a hüvelyesek, teljes kiőrlésű gabonák és olajos magvak fogyasztását
Ezzel ellentétben a betegségstatisztikák és saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy a fenti ajánlás nem hoz eredményt.
Ha azonban a megfelelő irányba változtatjuk a táplálékbevitelt, megindul a fogyási folyamat és az egészségjavulás – gyakorlatilag mindenkinél. Tehát a tapasztalat azt mutatja, hogy önmagában a táplálkozás megváltoztatása (egyéb életmódváltás nélkül) eredményt hoz.
A betegségek pedig gyógyulnak (nem csak tüneti szinten javulnak). Az eredményeket – a szubjektív közérzetjavulás mellett – diagnosztikai mérések támasztják alá.
Hogy lehet az, hogy nem működnek a WHO ajánlásai?
Bár a statisztikai adatokból elég világosan kirajzolódik, hogy az általánosan elterjedt táplálkozási ajánlások zsákutcába vezetnek (nem csökkentik a betegségek előfordulásának arányát és nem fékezik az elhízásjárványt), mégis elgondolkodtató, hogy miért tartják magukat oly makacsul.
Véleményem szerint ennek elsősorban az az oka, hogy az ajánlások megmaradnak egy paradigmában (egy gondolkodási keretben), amiből nem tudnak kilépni. Abban a „tömegélelmezési felhozatalban” gondolkodnak, ami az utóbbi évtizedekben kialakult. Vélhetően politikai és gazdasági tényezők is meghúzódnak ennek hátterében.
Hogyan reagál a szervezetünk az ajánlott táplálékokra és azok arányára?
Gyakorlatilag egy magas szénhidráttartalmú és állati eredetű zsírt alacsony arányban tartalmazó étrendet ajánlanak nekünk, amely fogyáshoz legfeljebb csak átmenetileg vezet (koplalással).
Ennek okát a gyakori éhségérzetnél kell keresnünk. Olyan étrend következtében ugyanis, ami arányában sok szénhidrátot és kevés zsírt tartalmaz, gyakran megéhezünk, ezért újabb és újabb táplálék után nézünk. A nagyarányú gyümölcsfogyasztás különösen is erősíti az éhségérzetet: a fruktóz leptinrezisztenciát okoz, ami a jóllakottságérzés elmaradásához vezet. Ráadásul a fruktóz erősen lipogén, tehát hamar képződik belőle raktározott zsír a szervezetben: elsősorban a májban, később a belek között, majd a test külső rétegeiben.
Ebből az következik, hogy a gyümölcsfogyasztás szorgalmazása (beleértve a gyümölcsleveket és az aszalványokat, lekvárokat is) valamint a számos, fruktózzal édesített élelmiszeripari termék fogyasztása fokozott elhízáshoz és az éhségérzet növekedéséhez vezet.
A magas szénhidrát- és alacsony zsírtartalmú, sok gyümölcsöt tartalmazó étrend tehát egy ördögi körbe visz: az ilyen táplálék felvétele hamar éhségérzetet okoz, amit újbóli táplálékbevitellel ellensúlyozunk. Ennek következménye pedig az elhízás és sokféle betegség kialakulása.
Hol keressük hát a megoldást?
Ennek a kérdésnek a megválaszolására visszanyúlunk az emberiség evolúciójához és az élettani alapismeretekhez is. Szűken véve is legalább 2,5 millió éve tart a fajfejlődésünk, amelynek során az állati eredetű táplálék volt a legfőbb élelemforrásunk (az eltelt időszak 99.6 %-ában). Az utóbbi 10.000 évben ettünk csak termesztett növényeket és állati tejterméket, ami a fajfejlődésben időarányosan csupán 0.4%-nyi időt tesz ki.
Így a főleg állati eredetű tápláléknak megfelelően alakultak ki azok a génjeink, amelyek az étkezéssel bevitt anyagok feldolgozásáért felelősek. Az emésztőrendszerünk anatómiája is ehhez formálódott, más lett, mint pl. egy növényevő állaté.
Az emésztésünkért felelős rendszereknek az adaptációja több nagyságrenddel hosszabb időt venne igénybe, mint az elmúlt 10 ezer év, nem is beszélve arról, hogy az utóbbi néhány évtizedben milyen változáson ment át az az „élelmiszerkészlet”, amit tömegek fogyasztanak. A megváltozott élelmianyag-összetételhez egyáltalán nem tudtunk adaptálódni ilyen rövid idő alatt. Tehát az élelem nagy része, amit az emberiség jelentős hányada nap mint nap fogyaszt, nem felel meg az „emberi faj” valódi szükségletének.
Mit (t)ehetünk tehát?
Az állati eredetű ételek makrótápanyag összetétele túlnyomó többségében zsír és fehérje. Ezért az állati forrásból származó ételekből kiadósabban lehet jóllakni, mint a növényi eredetűekből. Megszűnik a gyakori éhségérzet, és helyreáll a rend a táplálékfelvétel gyakoriságát illetően. (Nem mellékesen, a helyes mértékben fogyasztott állati táplálékok nem alakítanak ki krónikus betegségeket.)
A szénhidrátban szegény étrend alacsony inzulinszintet eredményez, amiből két dolog következik. Egyrészt kiegyensúlyozott lesz a vércukorszintünk, ezért ritkábban éhezünk meg. Másrészt az alacsonyan tartott inzulinszint lehetővé teszi a szervezetünkben korábban felhalmozott zsír felszabadulását (a szervezet energiaforrásként a raktárkészlethez nyúl), magyarul elindul a fogyás.
Fogyókúrás lehetőségek: hol az igazság?
A ma emberének nehéz eligazodnia: rengeteg információ kering az interneten, laikusként szinte lehetetlen kiválasztani azt, aminek tudományos alapja van. Széles a kínálat fogyókúrás szerekből és eszközökből is, melyek csak átmeneti, megoldást jelentenek, ráadásul drágák és az egészségre kifejezetten veszélyesek. A szakirodalomban is vegyesen van jelen sok, egymással ellentétes állítás (itt van pl. a koleszterin, amit a haladó táplálkozástudomány már rehabilitált, mégis sokan még mindig közellenségnek tekintik).
Az információs zűrzavar miatt nagyon nehéz felkelteni az emberek figyelmét olyan dolgokra, amelyek érdemi változást hozhatnának az életükbe az egészség és az ideális testsúly elérése terén. Öröm az ürömben, hogy a motiváció hamarabb kialakul egy olyan emberben, aki már többféle módszert kipróbált és csalódottan hagyta félbe a próbálkozásait. A tanfolyam elején mindig végigkérdezem a résztvevők korábbi kísérleteit, megdöbbentően sokféle „technikával” igyekeztek már sikert elérni.
Személyes vallomás
Egy módszer csak akkor lesz hosszú távon sikeres, ha a szakmailag megalapozott érvek mellett maga a tanítója is él vele évek óta. Jómagam hatodik éve étkezem paleo-ketogén módon, apróbb betegségeim (pollenallergia, reflux, száraz bőr, rendszeres gyomorfájás, puffadás) elmúltak, nincs súlytöbbletem, laborvizsgálataim rendben vannak, jól érzem magam a bőrömben. Az étkezésre keveset költök, de azt jóízűen fogyasztom el férjemmel együtt, aki szintén így étkezik. Kedvencünk a sült csülök, a marhagulyás, a borjúmáj és a füstölt tokaszalonna. A tanfolyamon résztvevőknek mindig beszámolok az étrend használatának személyes oldaláról is, hiszen fontos, hogy ne bort igyunk és vizet prédikáljunk, hanem hitelesen álljunk a ránk bízottak elé.
Információk a Tartós Fogyás Orvossal program aktuális tanfolyamairól
Kapcsolódó videók:
Dr. Dabóczi Andrea, a Paleomedicina munkatársa, a Tartós Fogyás Orvossal Program vezetője
Tartós Fogyás Orvossal: Interjú dr. Dabóczi Andrea tanfolyamának résztvevőjével, Varga Máriával
Kapcsolódó tudományos cikk:
Crohn's disease successfully treated with the paleolithic ketogenic diet
A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják.
2016-05-03