Bár már közelebb a nyár vége, mint a kezdete, de azért érdemes utánajárni ennek a régi, megalapozatlan állításnak. 

A hiedelem 2 tényezőre vezethető vissza:

• Az egyik, hogy gyakran fulladnak vízbe vízparton pihenő emberek, akik korábban a napon voltak, és testüket valóban érte napsugárzás mielőtt vízbe ugrottak.

• A másik, hogy egyes orvosok szerint az arcot érő hideg víz olyan reflexeket vált ki, ami miatt akár a szívünk is megállhat.

Az első megfigyelés helyes, de az ok nem az, hogy a napsugárzás felhevíti a testünket. A másodiknak azonban nincs valóságalapja.

Kezdjük ez utóbbival, mert egyszerűbb. Ilyen reflex nincs. Csak olyan, amely lassítani képes a szívverésünket. Nem az arcot ért hideg víz miatt változik meg a pulzusszámunk a víz alatt, hanem azért, mert visszatartjuk a légvételünket. Ezt a jelenséget légzési aritmiának hívják. A szív autonóm ritmusgenerációval rendelkezik. Ennek legfőbb bizonyítékát (ha az elméleti élettan nem lenne elég) a szívtranszplantáción átesettek szolgáltatják. A transzplantáltak szíve beidegzés nélkül is jól működik. De számos más példa is van. A szív nem tud leállni az arcot ért hideg víztől. 

Nézzük az első állítást. Ha igaz lenne, akkor az oroszokat és finneket igencsak megtizedelte volna a szaunázás üdítő szokása. Hiszen ott az átlagemberek is hideg vízbe mártóznak vagy ugranak a szauna után. Normál esetekben ennek semmilyen kockázata sincs. Képzeljünk el egy menekülő neandervölgyit, aki azonnal meghalt volna, ha menekülés közben vízbe ugrik. És természetesen ennek a reflexnek már más, rokon emlősfajokban is meg kellett volna jelennie. Ilyenről azonban nem tudunk. Az testünket ért hideg víztől nem tud leállni a szív. 

Képek a pravoszláv vízkeresztről

Akkor mi az oka a haláleseteknek?

Ha vízbe ugrunk, a szív teljesítőképességének azonnal, komoly mértékben kell növekednie. Méghozzá azért, mert a víz sokkal nagyobb közegellenállása miatt nagyobb izommunkát kell kifejtenünk, hogy a felszínen maradjunk. A fokozott fizikai igénybevételhez két mechanizmussal alkalmazkodik szervezetünk. Egyrészt emelkedik a vérnyomás az erek falának összehúzódása révén, másrészt emelkedik a szívfrekvencia. Így megnő az egy perc alatt a szív által kilökött vér mennyisége, ami által több oxigén jut a szövetekhez. Ez kielégíti az izomszövet és a szívizom-szövet jelentősen emelkedett oxigénigényét. Az oxigénellátásunk fokozása érdekében (ha nem éppen a víz alatt vagyunk) emelkedik a légzésszámunk is mint például futáskor. Ezekre a reakciókra pár másodpercünk van, különben gondba kerülünk.Normál esetben, amikor minden rendben van, azaz egészségesek vagyunk, ezek a reakciók tökéletesen működnek. Senkinek nem jutott eszébe a nyolcvanas években a Balaton parton a német turistákat riogatni, hogy ne ugráljanak a hideg vízbe, mert meghalnak. Látványnak talán riasztó volt, ahogy férfiak kisgyerekeket dobáltak a számunkra jéghideg vízbe, mégse esett senkinek baja.

Akkor mi a magyarázat arra, mégis sokan meghalnak, amikor a vízbe ugranak?

Fent említettük, hogy három alapvető reflexünk aktiválódik, ha komoly fizikai munkát kell kifejtenünk. A víz alatt ezekből a légzésszám növekedését kihúzhatjuk. A másik két reflexünk csökkenése vagy hiánya azonban megpecsételheti sorsunkat. Ha ereink nem tudnak összehúzódni vagy a szívfrekvenciánk nem tud a helyzetnek megfelelő mértékben emelkedni, akkor valóban bajba kerülünk, aminek legtöbb esetben halál a vége. Itt jönnek a képbe az egyre több ember által szedett vérnyomáscsökkentők és a szívgyógyszerek, valamint az alkohol, amelyek ezeket a reflexeket jelentős mértékben csökkenteni tudják. 

Hogyan befolyásolják ezeket a reflexeket a vérnyomáscsökkentők?

A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egyik legismertebb mellékhatása, hogy úgynevezett ortosztatikus alacsony vérnyomást okozhatnak. Azaz megszédülünk, amikor hirtelen felállunk vagy gyorsan akarunk nagy erőt kifejteni. Ez azért történik, mert a vérnyomáscsökkentők gátolják az erek természetes reflexes összehúzódását, amivel a fokozott igénybevételhez alkalmazkodnánk. Ugyanez történik a vízben, amikor hirtelen erőt kell kifejtenie annak, aki vérnyomáscsökkentő gyógyszert szed. Amikor a vízbe érkezéskor növelnünk kell az izommunkánkat, a szedett vérnyomáscsökkentők miatt gátolt az erek összehúzódása, amit extrém gyors szívveréssel kompenzál a szív, hogy ellásson bennünk oxigénnel. A vérnyomáscsökkentők szedése miatt extrém mértékben megemelkedett szívfrekvencia pedig szívelégtelenséghez vezethet. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a legtöbb szívbeteg ráadásul úgynevezett béta-blokkolót is szed.

Mit okoznak a béta-blokkolók a vízbe ugró embernél?

A béta-blokkolók a szív teljesítményét csökkentik, és ugyanezért hozzájárulhatnak vagy önmagukban is kialakíthatják az extrém fokú kompenzátoros szívfrekvencia emelkedést vízbeugráskor. Ugyanez a jelenség a magyarázata annak, hogy ezeket ezeket a gyógyszereket a terheléses szívvizsgálatok (futópad, bicikli) előtt el kell hagyni, hiszen fals eredményt mutatna a vizsgálat.

És mit a helyzet az alkohollal?

A strandolók általában annak sincsenek tudatában, hogy az alkohol ugyanezeket a negatív hatásokat válthatja ki. Azaz bénítja az erek reflexes összehúzódását, aminek következtében szintén extrém fokban képesek emelni a szívfrekvenciát, ami ugyanúgy szívelégtelenséghez vezethet. A két tényező kombinálódása, azaz szívgyógyszer/vérnyomás csökkentő szedése mellett a strandon elfogyasztott sör tehát fokozza a kockázatot. A halál valódi oka ezekben az esetekben nem a fulladás és nem is szívinfarktus (ami a boncasztalon ki is zárható), hanem a szívelégtelenség. 

A vízbeugrás kapcsán bekövetkező halálesetek valódi oka tehát a szív-érrendszeri betegségekre szedett gyógyszerek vagy az alkohol, esetleg ezek együttes használata. Ilyen esetekben szinte borítékolható a katasztrófa, hiszen másodperceken belül a vízbeugrás után szívelégtelenség alakul ki. Az újraélesztés esélye is rendkívül kicsi, még abban az esetben is, ha közel a segítség. De ennek az égvilágon semmi köze a naphoz, a test felhevüléséhez és a vízhez.

Emlékezetes számomra egy eset, ahol ugyanez a mechanizmus vezetett szívelégtelenséghez egy lázas beteg esetében. A beteg a láz tüneteit először pálinkával akarta csökkenteni, majd 20 perc múlva neki állt fát vágni. A láz az alkohollal ugyanúgy viselkedett, mint a gyógyszerek és alkohol együttese. Szívelégtelenség alakult ki, és a beteget nem lehetett újra éleszteni.

Természetesen ne felejtsük el, hogy a legnagyobb veszélyt az jelenti, ha úgy ugrunk mély vízbe, hogy nem tudunk úszni.  Az sem ritka, például a Balaton déli parti strandjain, hogy olyan kicsi a víz, hogy nyakát szegi, aki beleugrik. Ezek azonban balaeseti kategóriák.

Szóval uraim és hölgyeim, alkoholfogyasztás és gyógyszerszedés mellett óvakodjanak a vízbeugrástól! Egyébként pedig elő a vízibiciklikkel és bátran ugorjunk a szauna után jéghideg vízbe! Persze az sem árt, ha valaki paleo-ketogén módon táplálkozik.

Paleo-ketogén étrend mellett a teljesítőképesség jelentősen nő azonos oxigén-ellátottság mellett. Persze nem tudja ellensúlyozni az alkohol és gyógyszerek negatív hatásait.

dr. Tóth Csaba
Orvos, háziorvos, 20-éves belgyógyász és intenzív terápiás gyakorlattal, a Paleomedicina munkatársa, a Paleolit orvoslás című könyv szerzője 

A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják. 

 2017-08-05