A menopauza körüli tipikus női problémák ihlették Sári Edina MeNőpauza című regényét, amely a menopauza elfogadásáról és feldolgozásáról szól egy szórakoztató női regény formájában. A menopauza körüli problémákat a hivatalos orvostudomány és a táradalom is elkerülhetetlennek állítja be. De vajon törvényszerűek-e mindenkinél a klimax tünetei, egyáltalán mi a különbség a menopauza és a klimax között? Orvostudományi szempontból a klimax-szal kapcsolatos tüneteknek csak egyféle feloldása van. Sári Edina könyvében dr. Tóth Csaba szakértői véleménye is megjelenik, amely az evolúciós orvoslás szempontjából járja körül a kérdést. 

A MeNőpauza könyvbemutatója a szerzővel és a könyv szakértőivel 2017. okt. 26-án. Fotó:  fotó: Hunyadi Zsófia 

A NŐK, A KLIMAX ÉS AZ EVOLÚCIÓ

Mi is valójában a menopauza vagy a gyakrabban klimaxnak hívott jelenség? Mennyire igazak a köztudatba beivódott információk? Az alábbi esszé célja, hogy mindezt szigorúan tudományos oldalról közelítsük meg. Ennek pedig az a praktikus oka, hogy csak azt a problémát tudjuk tökéletesen megoldani, amit tökéletesen ismerünk. Jó mindjárt az elején túlesni a két legfontosabb alapkérdésen. Az első, hogy egy alapvetően biológiai-élettani kérdéssel állunk szemben. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor komoly tévedések csapdájába eshetünk. Sajnos még az orvoslásban is zavarbaejtően hibás a klimax értelmezése. A másik, csak látszatra jelentéktelenebb probléma, az pedig az, hogy mi is a jelenség korrekt megnevezése. A menopauza valójában egy részjelenség, a teljes problémát a klimax szó fedi le. Utóbbi magába foglalja a menopauzát, azaz a nők menstruációs ciklusának teljes vagy legalább 6 hónapig való elmaradását és az ehhez társuló szerteágazó tünetegyütteseket is.

Az ember, bár olyan pszichés adottságokkal rendekezik, melyek a biológiai lények sorában csak ránk jellemzőek, minden más tekintetben ugyanolyan biológiai lény mint azok az állatok, melyek ezekkel a pszichés adottságokkal nem rendelkeznek.

Hosszú évmilliók alatt, amire többnyire nincs valós rálátásunk, az ember szervezete olyanná alakult, ami tökéletesen működik. A nőké és a férfiaké is. Abban a környezetben, amelyhez genetikailag alkalmazkodtunk, kiválóan és sikeresen tudunk élni. Ez sajnos nem a mai környezetet jelenti, hanem arra az időszakra jellemző környezetet, ami nagyjából a 10,000 évvel ezelőttig tartott. Ez a pleisztocénnek nevezett földtörténeti kor, amit a nem-szakmabeliek leginkább jégkorszakként ismernek. Hab a tortán, hogy rendelkezünk olyan intellektuális képességekkel, amelyek alkalmassá tesznek bennünket arra, hogy környezetünk egy részét átalakítsuk. Ebből azonban nem kövekezik, hogy amit egyszer átalakítottunk, azt kontroll alatt is tudjuk tartani.

Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell vennünk, hogy bár a környezetünket átalakíthatjuk, a bennünk zajló biokémiai folyamatokra nem tudunk hatást gyakorolni. A bennünk élő biológiai lényt a legkevésbé sem érdekli, mit gondolunk bizonyos dolgokról. Kíméletlenül teszi a dolgát, méghozzá kivétel nélkül minden esetben megátalkodott következetességgel, a darwini evolúciós elveknek megfelelve.

Ha az evolúció tudományos kitekintésében vizsgáljuk a klimaxot, akkor jónéhány ellentmondást fedezhetünk fel a jelenlegi orvoslás által képviselt filozófia és a biológiai valóság között. Itt van mindjárt annak a kérdése, hogy a biológia elvei szerint csak olyan tulajdonság és viselkedési elv maradhat fenn hosszú távon, ami előnyökkel jár. Ilyen kontextusban értelmezhetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy miképpen lehetne természetes a menopauzával párhuzamosan megjelenő, rendkívül kellemetlen, a mindennapi életvitelt akadályozó panaszok megjelenése. Semmiképpen sem tekinthető normálisnak a migrén, a csontritkulás, a hőhullámok, a feledékenység, a kínzó idegesség.

Már az emberszabású majmok családjaiban is megfigyelhető, hogy az idősebb, már nem szaporodó egyedek hozzájárulnak az utódok felneveléséhez. Minél erősebb ez az aktivitás a már nem fogamzóképes nőstények részéről, annál nagyobb és sikeresebb a csoport. Ne legyen kétségünk, ez így van a modernkori ember esetében is, mert biológiai szempontból ugyanez érvényes ránk is. A természettől logikátlan lett volna a klimax negatívumait az emberi fajra, konkrétan a nőkre szabadítania. És ezt minden bizonnyal nem is tette.

A múltban a menopauzában élő nők ugyanúgy hozzájárultak a csoport túléléséhez és sikeréhez mint a reproduktív életszakaszban élő nők. Az evolúcióbiológusok tudják, hogy csoportszelekciós szempontból a menopauzában lévő nőknek igen fontos szerepe van az unokák, dédunokák gondozásában. Vagyis a nők értékessége biológiai szempontból sem csak a fogamzásképességig tart. A hasznos feladatkör és a nők életét a menopauza beállta után megkeserítő tünetek közötti ellentmondásra a klimax okának szokványos elméletei nem kínálnak magyarázatot.

A másik nagy és szembetűnő ellentmondás, hogy a klimaxnak egyetlen specifikus jele van, ez pedig a menopauza, azaz a fogamzóképesség elvesztése. Az összes többi testi és részben pszichés tünet önálló betegségcsoportokat vagy kórképet takar. A klimaxra jellemző pszichés tünetek: a depresszió, ingerlékenység ugyanúgy, ahogy a testi tünetek: a hőhullám, izzadás, magas vérnyomás, feledékenység, alvászavarok menopauza nélkül is előfordulnak. Vagyis a klimax nem a menopauza következménye, hanem egyébként is meglévő tünetek összessége, melyek a menopauza időszakában jelentkeznek. És ez a kettő nem ugyanaz. A valódi kóreredetre tehát más magyarázatot kell keresnünk.

Egy harmadik, látszólagosan megmagyarázhatatlan jelenség, amire egyetlen magyarázat sem született még, amely kiállta volna a tudományosság próbáját, az az, hogy a nők 20-25 %-ának még a legkisebb tünete vagy panasza sincs a menopauza megjelenésekor és utána sem. Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy nem törvényszerűen elkerülhetetlen evolúciós jelenségről beszélünk.

A menopauza nem szükségszerűen jár a klimax jelenségeivel, így a testi és pszichés tünetek megelőzhetők. Nem feltétlenül kell a nőknek elszenvedni azokat a testi panaszokat, amelyek megkeserítik a mindennapokat. Lássuk miről is van szó valójában.

Nőkben a termékenység fenntartását egy bonyolult hormonális rendszer végzi. Divatos az egyensúly szót használni, ha ez a rendszer jól működik. Ez nem egészen helytálló megfogalmazás, de a lényeg, hogy sok száz, a szervezetben termelődő molekula biokémiai reakciói és visszacsatolásai révén áll össze a rendszer. Ahogy egy nő halad előre a korban, 40-50 év között elkezdődik az ösztrogén termelésének csökkenése. Amikor az ösztogéntermelés drasztikusan lecsökken, a petefészkek egy idő után már nem „nevelnek” petesejteket és megszűnik a fogamzóképesség. Az ösztrogén csökkenése, sok más egyidejű folyamat eredményeként, a szervezetet fogékonyabbá teszi olyan hatásokra, amelyet korábban még képes volt a női szervezet kompemzálni. A panaszok és a néha tényleg elviselhetetlenségig fokozódó tünetek azonban az ösztogén csökkenésének önmagában nem következményei.

De akkor minek a következménye a klimax? Akár részletekbe menően is lehetne magyarázni mi miért történik, de a jelenlegi keretek erre nem adnak lehetőséget. Azt mindenképp érdemes tudni, hogy a színfalak mögött az orvostudomány leginkább a táplálkozástudomány területén változik. Azért, mert kezd világossá válni, hogy bizonyos, napi szintén kínokat okozó belgyógyászati problémákat az ember számára nem optimális táplálkozás idézi elő. A vizsgálatokból egyértelműen tudható például, hogy a tej és tejtermék fogyasztása például növeli a csontritkulás kockázatát, bizonyos tejfehérjék pedig konkrét kialakítói a sclerosis multiplexnek illetve növelik a prosztata és emlőrák kockázatát, és komoly szerepük van az 1-es típusú cukorbetegség és a Crohn-betegség kialakulásában. A fruktóz és más cukrok, a gyümölcsök, édességek fogyasztása inzulinrezisztenciát okoz, mely álmatlansággal, izzadással, kipirulással, hőhullámmal, infertilitással, emlő- és petefészekcisztákkal járhat. Hasonló panaszokat okozhat a mértéktelen tea- és kávéfogyasztás vagy az alkohol. A kálciummal, magnéziummal dúsított ásványvizek izzadást, melegségérzést okoznak. A gabonafélék és tejtermékek fogyasztásának legbizarrabb következménye az idegesség, álmatlanság, depresszió. Vagyis a szokásosan klimax-nak tulajdonított jelenségek visszavezethetők konkrét élelmi anyagok fogyasztására. A tej, tejtermékek, gabonafélék, és más növényi táplálékok a szervezetben kialakítják és fenntartják a gyulladásos és autoimmun folyamatokat. A klimax miatt állítólagosan megnövekedett szív- és érrendszeri betegségeket pedig leginkább a szénhidrátok fogyasztása okozza. A kardiológiában a koleszterinelméletet szép lassan felváltja a szénhidrát elmélet. Tudjuk azt is, hogy az eszkimók között akkor kezdtek megjelenni a betegségek és a klimax-jelenségek is, amikor megérkeztek az első misszionáriusok, akik csokoládét, cukrot, teát, kávét, kétszersültet vittek ajándékba az eszkimóknak. Egyébként ismeretlen fogalom volt a klimax az eszkimó nők között, szavuk sem volt rá.

Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy mint sok belgyógyászati kórképnek, a klimaxnak is az a magyarázata, hogy modern kori táplálkozásunkban a gasztronómiai igények kielégítését előbbre helyeztük az élettani igények kielégítésénél. Ezt szervezetünk ideig-óráig kompenzálja, de aztán jönnek a különböző problémák. A menopauza során kialakuló alacsony ösztrogénszint érzékennyé tesz a táplálkozásunkban lévő szükségtelen és káros élelmi anyagokra. Ebben az időszakban ezért hatványozottabban jelennek meg a rossz táplálkozásunkból eredő, egyébként is létező tünetek.

Az ember genetikailag determinált táplálkozásának csak az alacsony szénhidrát és magas állati zsír- és fehérjetartalmú élelmianyagok felelnek meg. Ráadásul komolyan muszáj átgondolni a zöldségek, gyümölcsök szerepét is, mert ezek, alapvetően nem tartoznak a szükségleti táplálkozásunkhoz. Az ilyen étrendet leginkább az eszkimók hagyományos étrendje testesíti meg. Hogy kicsit gyakorlatiasabb legyek, a pizza, péksütemények, sok gyümölcs és zöldség, tej, joghurt helyett inkább csülökpörköltet vagy kocsonyát, sonkát, kolbászt, szalonnát egyenek a nők is. Eretnek gondolatok, ugye? De ahogy említettem, a biológia nem sokat törődik azzal, hogy mi mit gondolunk. A testünk állati hús-zsír alapú táplálkozással működik tökéletesen, még ha pszichésen nehéz is erre ráhangolódni. Az is idetartozik, hogy ezt a számunkra ideális étrendet követve, sokkal később következik be a menopauza is.

Érdemes Szent-Györgyi Albert gondolatait ideidézni, aki megfogalmazta, hogy a tudomány néha meghökkentő és kegyetlen. Furcsán is, meghökkentően is hangzik, de kutatócsoportunk tapasztalata alapján kijelenthetjük, hogy a klimax megelőzhető megfelelő táplálkozással. Természetesen a menopauza nem. Érdemes átgondolni, mi fontosabb, a panasz és tünetmentes klimax nélküli élet vagy a gasztronómia.

Érdemes arra is kitérni, hogy a klimax egyik nagyon komoly, meghatározó jelensége a hüvelyszárazság és a hüvely nyálkahártyájának kiszáradása, atrófiája. Ez a panasz azért fontos jelenség, mert a szexuális életet is negatívan befolyásolja, ezzel nyilvánvaló párkapcsolati problémákat is okozva. Ehhez egyébként nagyon gyakran társul a bőr szárazsága is. Mindkét jelenség oka a koleszterin és zsír hiánya a táplálkozásunkban és a túlzott szénhidrát-bevitel. Ezenkívül kiemelendő a tejtermékek fogyasztása, amely a nyárkahártyák működését alapvetően negatív irányba befolyásolja. Mindkettő elkerülhető, ha a tejtermékeket is elkerüljük és táplálkozásunk tartalmaz koleszterint és zsírt, méghozzá állati zsírokat.

Fontos tudni, hogy a klimaxban jelenleg alkalmazott kezelések nem hatékonyak és egészségkárosítóak lehetnek. A hormonkezelések például növelik a méhtest-, méhnyak- és emlődaganatok kockázatát.

Azt is számba kell vennünk, hogy a nők számára a legfőbb problémát a klimax testi és pszichés tünetei okozzák leginkább és nem a termékenység elvesztése, azaz a menopauza. Persze adódhatnak élethelyzetek, amikor 45 év felett is fontos lehet gyereket szülni, de lássuk be, ez azért a ritkább eset.

Összegzésképpen elmondható, hogy a klimax egy olyan civilizációs, táplálkozási betegség, mely a menopauza során jelentkezik és társuló testi és idegrendszeri tünetekkel is járhat. A menopauza természetes jelenség, a klimax kóros tüneteit azonban a nem szükségleti táplálkozásunk következtében kialakuló, az egész szervezetet és a központi idegrendszert is érintő gyulladásos folyamatok valamint torz anyagcsere-utak alakítanak ki. A folyamatok hosszú ideig reverzibilisek. Ellentétben a jelenleg alkalmazott orvosi eljárásokkal, szükségleti táplálkozással, a klimax testi és pszichés tünetei 100 %-ban és minden esetben megelőzhetőek és meggyógyíthatók. A klimax a menopauzára, mint természetes folyamatra, semmilyen körülmények között nem vezethető vissza.

dr. Tóth Csaba
Orvos, kutató, a Paleomedicina Hungary munkatársa
paleomedicina.com

A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják. 

2017-11-06