A hivatalos orvoslás közel 20 éve próbálja lebeszélni az embereket a „túlzott” sófogyasztásról. Míg másoktól az ellenkezőjét halljuk. Látszólag éles vita folyik a szakemberek között a sófogyasztásról. Olyan, mintha nem letezne egyszerű megoldás. Pedig van.

Utoljára 2016-ban az iskolai menzareform kapcsán bukkant fel ismét a téma hazánkban, éles indulatokat keltve. A reform eredményeképpen meglehetősen érdekes helyzet alakult ki: az iskolában a sótartó helye megváltozott. Az asztalról a zsebekbe és táskákba került. De, mint mindig, a tudományos megoldásnak nem sok köze van az érzelmekhez. Most is természettudományos törvényszerűség a megoldás nyitja.

A orvosok és dietetikusok között sajnos elterjedt nézet, hogy a „túlzott” sófogyasztás betegségekhez, leginkább magas vérnyomáshoz vezet, ezért korlátozni kell a sóbevitelt. Ennek lett áldozata a magyarországi iskolai menzakaja sótartalma.

Mi is valójában az igazság? Van-e behatárolható mennyisége az ideális sófogyasztásnak? És valóban okoz-e magas vérnyomást a „túlzott” sófogyasztás?

E kérdések megválaszolásához biztos kiindulópontok:

• Például az, hogy ha nagyobb mennyiségű sót fogyasztunk, akkor megnő a vérnyomásunk. Ez azonban egy élettani jelenség. Vérünkben adott a sótartalom méghozzá 0.9 vegyesszázalék. Ha sót fogyasztunk, a szervezetünknek fenn kell tartani ezt a kémiai jellemzőt. Ennek egyetlen megoldása létezik. Vizet kell innunk a sóhoz. Ugye mindenki tudja, hogy a sósra iszunk. Még szerencse, mert különben meghalnánk.
  
  
• A fentiekből az is következik, még ha nem is egyenes arányossággal, de az ereinkben a megnövekedett folyadékmennyiséghez nagyobb vérnyomás tartozik.
  
  
• Az is tény, azonban, hogy a megnövekedett folyadékmennyiség és a sóval bekerülő nátrium gyorsan, mégpedig órák alatt, kiürül a veséken keresztül. Ugye megvan, hogy ilyenkor gyakran járunk a mellékhelyiségbe.
  
  
• Viszonylag egyszerűen és konzekvensen következik ebből, hogy ez nem lehet a magasvérnyomásbetegség oka.

Vannak további tények is:

• A vérnyomást a sóbevitel csökkentésével általában 4-8 Hgmm-rel lehet csökkenteni. Ez igencsak elhanyagolható egy 180-as vérnyomásértéknél.
  
  
• Az utóbbi időben már nem hat újdonságként a fruktóz és áttételesen egyéb cukrok direkt vérnyomásemelő hatása. Egyre több szakember ismeri fel, a magasvérnyomás valódi okaként.
  
  
• Soha nem sikerült igazolni, hogy a só lenne a magas vérnyomás betegség oka.

És van egy nagyon fontos tény, ami egyszerű biokémiai és matematikai összefüggés:

• A cukrok, leginkább a glükóz és fruktóz, és úgy általában a szénhidrátok, amelyeket nap mint nap fogyasztunk, csak nátrium jelenlétében és közreműködésével tudnak felszívódni a tápcsatornából.

Ez utóbbi biokémiai törvényszerűség.

Következésképpen ha sok szénhidrátot eszünk, akkor több sóra van szükségünk vagyis megnő a sóigényünk. A só ilyenkor elengedhetetlen. Vagyis sózni fogunk. Amennyiben csökken a szénhidrátfogyasztásunk, akkor a korábban sótlan ételeket akár sósnak is érezhetjük.

Így miközben a szakemberek ma is éles vitákat folytatnak a sóbevitel ideális mennyiségéről, a tudomány maga egzakt és egyértelmű választ ad nekünk.

A sóháztarásunk önszabályozó. Az élettani igénynek megfelelő só mennyiségét a nátrium ionok szükségessége határozza meg. Mivel a nátrium gyorsforgalmú anyag, kiválasztódik a vizeletben, verejtékben, így a napi sóigényünk gyorsan változhat. Leginkább az határozza meg, hogy mennyi szénhidrátot fogyasztunk. Napi mennyiségét nem lehet meghatározni, hiszen egyéntől és táplálkozási módtól függ. De minden esetben igazodik a szénhidrát fogyasztáshoz.

Tehát értelmetlen bármilyen limit vagy a mennyiség meghatározása. Ugyanazt a sómennyiséget tartalmazó ételt, hétfőn érezhetjük sósnak, kedden pedig sótlannak. A fenti törvényszerűségek teljes mértékben igazolódtak kutatócsoportunk megfigyeléseiben és a pácienseink visszajelzéseiben is. Sőt akár saját magunk is megfigyelhetjük.

Azaz használjunk annyi sót, amennyit kívánunk, negatív következménye nem lesz. Nem okoz magasvérnyomás betegséget. Aki több szénhidrátot, főleg glükózt és fruktózt eszik az ételekben, az több sót fog használni. Ezek az ételek egy lowcarb vagy zerocarb étrenden lévő embernek azonban biztosan sósnak érződnek.

De ha már só, akkor igyekezzünk valódi kősót használni, csomósodásgátló nélkül, hozzáadott adalékanyagok nélkül. A csomósodásgátló egyébként egy ciánvegyület, amelynek kellő mértékben sosem ellenőrizték az élettani hatásait. A sok önjelölt egészségguru által jónak tartott KCl (kálium-klorid) sem ártatlan, főleg szívritmuszavart okozó hatásuk miatt. Kerüljük őket! Minél fehérebb egy só, annál tisztább. A különböző kősók, különböző ionokat, fémeket tartalmaznak, melyeknek esetenként lehetnek élettani hatásai, okozhatnak panaszt.

A só a feldolgozott húskészítményekben fordul elő leggyakrabban az asztalunkon kívül. A vásárlás előtt nem árt meggyőződni, hogy a füstölt sonkát például amit kiszemeltünk magunknak, milyen sóval pácolták. Kerüljük a nitrites-nitrátos sóval készített árukat. A nitrit és közvetve a nitrátok is rákkeltő hatásúak.

A cikk angolul - the article in English
A cikk németül - Der Artikel auf Deutsch

A cikk szerzője:

dr. Tóth Csaba
Orvos, háziorvos, 20-éves belgyógyász és intenzív terápiás gyakorlattal, a Paleomedicina munkatársa, a Paleolit orvoslás című könyv szerzője 

A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják.

2017-10-25