Az étrendkiegészítők csak az Egyesült Államokban évi 23 milliárd dolláros üzletet jelentenek. Az antioxidánsokkal tele van a sajtó, a bulvármagazinok, a televíziós életmód magazinok és természetesen a reklámok. Az antioxidánsokról sokan már úgy beszélnek, mintha egy egyszerű, de nélkülözhetetlen háztartási kellékről lenne szó, mosóporról, gyufáról vagy teafilterről.
A kép forrása: flickr.com
Sokszor, amikor pillanatnyi kétség merül fel egy összetevő kapcsán, afelől, hogy jó-e az nekünk, hogy megesszük, már jön is a gyors, megnyugtató válasz: de hát az egy antioxidáns. Így van ez többek között az E-vitaminnal, amit az élelmiszeripar az eltarthatóság fokozásáért tesz bele a disznózsírba, halolajba, bármibe. A legismertebb antioxidánsok a C-vitamin, E-vitamin, és a növényekben található polifenolok. A feketeteában és a zöldteában található polifenolokról, a vörösborban található rezveratrolról, a paradicsomban található likopinról mindenki "tudja", hogy rendívül egészséges. Kis utánajárással újabb csoda-antioxidánsokra bukkanhatunk mint például egy francia tengerpartjain honos fenyőből kivont polifenol, ami nyilván a regényes forrás miatt is nagyon hatékony lehet. A növényekből kinyerhető polifenolok tárháza kimeríthetetlen: eddig több ezerfélét azonosítottak belőlük. Ennélfogva az is garantált, hogy mielőtt egy adott adott polifenol valódi tulajdonságait kiismernénk, addigra már egy tucat újabb antioxidáns hatású polifenol van a piacon, az egészségükért aggódó laikusok lehető legnagyobb összezavarására. A kereskedelem vezérelte táplálékkiegészítő-ipar rendkívül egyoldalú beállításban mutatja be általában a növényi eredetű kiegészítőket és konkrétan a polifenolok hatásait.
AZ ANTIOXIDÁNS IPAR
A krónikus betegségek kezelésének csődje, és a természetgyógyászat felvirágzása megteremtette a jól csengő nevű antioxidáns kiegészítők piacát. Az antioxidáns kiegészítők másik fő motorja az anti-aging ipar, ami az emberek öregedéstől való félelmére játszik rá. Az anti-aging ipar olyan jelentős, hogy az Egyesült Államokban már saját konferenciája is van. A kereskedelem torzító hatásának következtében az antioxidáns-kutatás mainstream vonala mára ugyanúgy félrecsúszott mint a koleszterinkutatás, a krónikus betegségek kutatása és általában a táplálkozáskutatás. Pedig a független vizsgálatok eredménye egyértelmű: a kiegészítők formájában szedett antioxidánsok teljesen hatástalanok. Ismerve ezeket az eredményeket, a jövőben egyre nagyobb mutatvány lesz fenntartani az antioxidánsok pozitív imázsát.
MIK IS AZOK AZ ANTIOXIDÁNSOK?
Avagy mi a tudományos alapja az antioxidáns-kutatásnak? Az élő szervezetben sejtjeiben folyamatosan képződnek reaktív oxigén gyökök, melyek károsíthatják a DNS-t, fehérjéket és lipideket. Ezek a szabad gyökök mivel roncsolják a sejtek DNS-ét és fehérjéit, összefüggésbe hozzák a rák és más degeneratív betegségek kialakulásával és az öregedéssel. A sejtek ugyanakkor antioxidánsokat is termelnek, hogy ezt a hatást semlegesítsék.
MI AZ, AMIT AZ ANTIOXIDÁNSOK PROPAGÁLÓI NEM MONDANAK EL?
Az antioxidánsok szedésének propagálói figyelmen kívül hagyják azt az egyátalán nem elhanyagolható biológiai tényt, hogy a szervezet maga is előállít olyan molekulákat, melyek semlegesíteni képesek a reaktív oxigén gyököket képző ún. prooxidánsokat. Ilyen természetes, a szervezet által előállított antioxidáns pédául a glutation. A szervezet ráadásul, a tényleges szükségletnek megfelelően, vagyis az oxidatív stressz mértékével arányosan termeli a glutationt. Nem nehéz belátni, hogy nincs az az emberi számítás, ami le tudná követni a szervezet tényleges antioxidáns szükségletét. A szervezetnek megvan a maga jól működő eszköztára a szabadgyökök hatástalanítására. Az antioxidánsok propagálói persze nem feltétlenül szándékosan akarnak megtéveszteni másokat. A probléma inkább onnan fakad, hogy míg az étrendkiegészítőkhöz leginkább a hobbi-szintű életmódtanácsadók vonzódnak, ugyanakkor a sejtszinten lejátszódó rendkívül bonyolult oxidáns-antioxidáns folyamatok, vagyis redox-kémia átlátása olyan specális tudást igényel, amivel még a biológusok közül is nagyon kevesen rendelkeznek.
VALAKI, AKI TÉNYLEG ÉRTI A REDOX-KÉMIÁT ÉS AZ ANTIOXIDÁNSOK BIOLÓGIÁJÁT
Gagik Melikyan, a California State University kémiaprofesszora, megelégelte, hogy a laikusok hiteles információk hiányában áldozatai legyenek az antioxidánsokkal kapcsolatos téveszmék terjedésének, és rendet vágott abban a témában, aminek ő több évtizede maga is kutatója. Mint mondja, tevékenysége erősen hiánypótló hisz, amit a könyvében leírt, a laikusok számára máshonnan nem elérhető.
https://www.amazon.com/GUILTY-UNTIL-PROVEN-INNOCENT-Antioxidants/dp/0692009493
A professzor nemcsak szkeptikus a kiegészítő formájában bevitt antioxidánsokkal hatékonyságával kapcsolatban, hanem arról is beszél, hogy az antioxidáns kiegészítőknek kifejezetten káros hatásai is vannak. Megfordítja a szokásos logikát, és azt állítja, bármilyen kívülről bevitt antioxidánst, kiegészítőt, adalékanyagot, ételt és kozmetikumot addig bűnösnek kell tekinteni, amíg az ellenkezőjéről nincs bizonyítékunk. Ez az egyetlen módja, hogy ne érjen bennünk kellemetlen meglepetés. A professzornak természetesen bizonyítékai is vannak arra nézve, hogy az antioxidánsok bűnösök; könyvében és előadásaiban ezeket be is mutatja.
A fő csavar az antioxidáns témában, hogy ugyanaz a vegyület bizonyos körülmények között viselkedhet antioxidánsként, más körülmények között pedig pro-oxidánsként, vagyis felerősítheti a szabadgyökök károsító hatását. Melikyan professzor szerint bár ez a mondat gyakran elhangzik, de a laikusok általában csak a mondat első felét hallják meg. Mint tudjuk, a kémcső és az emberi szervezet nem ugyanaz a hely. A biológiai rendszerekben egy kívülről bevitt antioxidáns például olyan enzimekkel találkozik, amelyek azonnal módosítják az antioxidáns hatást. Az antioxidánsokat fényező tanulmányok általában a kémcsövekben vizsgálták az antioxidánsok bizonyos tulajdonságait. A nagy klinikai vizsgálatok viszont, amelyekkel az antioxidánsok hatásait hosszú időn keresztül, sok emberen követték mind hatástalannak vagy károsnak találták az antioxidánsokat.
ANTIOXIDÁNSOK SZEDÉSE ÉS A SPORT
A sporttevékenység egy fokozott szabadgyök-képződéssel járó helyzet, amiből az következhet, hogy indokolt az antioxidánsokkal szedni a sport mellett. A szavak szintjén ez jól hangozhat, és a sportolók, akik többnyire inkább laikusok mint biokémikusok, ezt általában el is hiszik. De mit mond a gyakorlati tudomány erről? Vagyis mi történik, ha sportolók antioxidáns szedése mellett edzenek?
Egy 2009-ben publikált kutatásban, egy 39 sportolóból álló csoport egyik felének nagydózisú E- és C-vitamint adtak az edzések előtt és vizsgálták, hogy ez javítja-e a vizsgált élettani mutatókat (1). A vizsgálat azt az eredményt hozta, hogy azok a sportolók, akik a nagydózisú antioxidánst kapták, egyáltalán nem profitáltak az edzésekből: izmaik nem lettek erősebbek, nem javult az inzulinszenzitivitásuk, és nem nőtt a szervezett által termelt, saját glutation szintje sem. Ezek a pozitív hatások csak azoknál a sportolóknál jelentkeztek, akik nem szedtek kiegészítőket. Az antioxidánsok kiegészítő formájában történő szedése, úgy tűnik, belezavar a szervezetnek a reaktív oxigén gyökökre adott természetes válaszába.
ÉS HA AZ ANTIOXIDÁNSOK SZEDÉSÉVEL NEM, AKKOR MIVEL LEHET CSÖKKENTENI AZ SZABAD GYÖKÖK KÉPZŐDÉSÉT?
Szinte az összes antioxidáns kutatás vonal elsiklik afelett, hogy a fokozott szabadgyök termelés elsősorban a cukoralapú működéssel függ össze (2). Amennyiben zsíralapon működik a szervezet, és a mitokondriumok zsírsavakból és ketontestekből termelnek energiát, sokkal kevesebb szabadgyök képződik. Vagyis a zsíralapú táplálkozásra való átállás (ideális esetben a paleo-ketogén étrend) egy csapásra megoldja a szabad gyökök túltermelésének problémáját. Ezt tükrözi a paleo-ketogén étrend melletti gyors szöveti regeneráció, a gyulladásszintnek a várakozásokat meghaladó gyors csökkenése, sportolóknál pedig a sportteljesítmény fokozódása, valamint a regenerációs idő csökkenése.
„Az antioxidánsok és szabadgyökök áthatják az egész életet – a redox biológiát alkotják. A szabadgyökök nem mind rosszak és az antioxidánsok nem mind jók! Az élet tulajdonképpen a kettő közötti egyensúly.”
Barry Halliwell Plant Physiology, June 2006, Vol. 141, pp. 312–322
Ha paleo-ketogén étrendet folytat valaki, teljesen felesleges, ugyanakkor káros az antioxidánsok szedése. Úgy tűnik, nyugati típusú étrend mellett ugyanez a helyzet. Jobban járunk, ha feladjuk szabad gyökök ellen folytatott görcsös küzdelmet és rábízzuk magunk az evolúciósan kialakult, évmilliók óta jól működő redox-rendszereinkre. A régi bölcsesség, miszerint a természete(s)t nehéz tablettában bevinni, az antioxidánsokra is igaz.
Referenciák
A cikk szerzője: dr. Clemens Zsófia
Agykutató, neurobiológus
Főbb szakterületei, epilepszia, ketózis élettana, alváskutatás. A Paleomedicina kutatóműhelyének megalapítója és szakmai vezetője
Kapcsolódó cikk:
Az agykutató szerint Szent-Györgyi ebben tévedett: nincs értelme C-vitamint szedni
Antioxidánsok: egészségesen és fiatalon tartanak. Vagy mégsem?
Önt is átverték már a kurkumával? Avagy a kurkuma orvosi kémiája.
Paleózik és görcsöl a lába?
Kapcsolódó tudományos cikk:
Vitamin C and Disease: Insights from the Evolutionary Perspective
A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják.