A cukorbetegség gyógyításának alapelvei az utóbbi két évtizedben semmit sem változtak, bár több alkalommal módosították a kezelési ajánlásokat. A kezelési elvek a vércukorszint és HgA1c szint rendezését és az inzulinrezisztencia csökkentését célozzák. Mellékesen javasolnak diétát a betegeknek. A dietetikai tanácsadásokon hangsúlyozzák a szénhidrát-fogyasztás fontosságát, általában kiemelve, hogy az agy nem tud létezni szénhidrát nélkül. Megtanítják a betegnek, miben hány gramm szénhidrát van, és arra buzdítják a beteget, hogy ezt gondoson tartsa számon nap mint nap.  Ezzel szemben a táplálkozástudomány újdonsággal állt elő a cukorbetegség kóroktanával és lefolyásával kapcsolatban. A paleo-orvosi tevékenységem, mely 3 évre tekint vissza a cukorbetegséggel kapcsolatban, egyértelművé tette, hogy a 2-es típusú cukorbetegség teljesen gyógyítható, és az 1-es típusú cukorbetegség valamint a LADA típusú cukorbetegség esetén is kiváló eredményeket lehet elérni.

Mint gyakorló paleo szemléletű orvos azt kellett tapasztalnom, hogy a hivatalos kezelési módszerek és ajánlások nem segítenek a betegeken, a diéták előírásai értelmetlenek és hatástalanok. Mindezeket alapul véve és látva a táplálkozástudomány eredményeit, azt gondolom, elengedhetetlen a szemléletváltás. A terápiák átgondolásának ideje elérkezett, már csak azért is, mert a betegek a fent említetteket kiválóan látják. Betegeim jelentős része megunta a kilátástalan 3 havi ellenőrzéseket, melyek sehova sem vezettek.

Nézzük milyen megkerülhetetlen tényeket hagy figyelmen kívül a hivatalos gyógyítás:
A legfontosabb irányelvek arra alapoznak, hogy a szénhidrátok alapvető szükségleteink közé tartoznak. Minden cukorbeteg diéta abból indul ki, hogy a gyógyszerek és vagy inzulin mellé feltétlenül kell szénhidrátot ennünk. Ez kizárólag csak abból adódik, hogy a diabetológusok igyekszenek elkerülni a hypoglikémiát, vagyis az alacsony vércukorszintet, ami az inzulin és gyógyszerek tulajdonképpeni mellékhatása. Ha nem megfelelő mennyiségű szénhidrátot eszünk a tablettákhoz vagy és inzulinhoz, akkor könnyen túladagolhatóak.

A hypoglikémia elkerülésére való törekvés érthető, de van ennek más módja is. Fontos tudni, hogy szénhidrátot fehérjéből is tudunk előállítani, ezekre megvannak a megfelelő biokémiai folyamataink. Bár három alapvető makrotápanyagra van szükségünk: zsír, fehérje és cukor, de ebből csak kettőt, a fehérjéket és zsírokat kell valóban megennünk, hogy jól működjön a szervezetünk.

Megfelelő táplálkozás mellett, mint amilyen a paleolit étrend, a zsírokból és fehérjékből tudjuk fedezni napi energiaigényünket. Már minimális inzulin is kikapcsolja a zsírok energiaként való hasznosítását. Zsírok és fehérjék fogyasztása mellett nem alakul ki ketoacidózis. Nem kell szénhidrátokat ennünk ahhoz, hogy alapvető életfolyamataink jól működjenek. Nem is beszélve arról, hogy a húsok remek glikogén raktárak (a glikogének összetett cukrok). Minden húsban raktározódik glikogén. Így ha húsokat eszünk szénhidrátot is eszünk bizonyos mennyiségben. A szénhidrát-alapú élelmiszerekben nincs megfelelő mennyiségű vitamin és mikroelem, ellentétben a hússal, zsírral és belsőségekkel. Így helytelen és hibás az a nézet, amely a szénhidrátok fogyasztását hangsúlyozza.

Ez azt is jelenti, hogy cukorbeteg is áttérhet a paleolit táplálkozásra, ha megfelelő kontroll mellett inzulin és tablettás gyógyszer elhagyása vagy csökkentése történik. Bár ezek most már tények, hiszen a betegek meggyógyulhatnak, a diabetológia valamiért erről nem óhajt tudomás venni. A mai napig hangoztatja a szénhidrátok szükségességét és az inzulinhoz való étkezés elkerülhetetlenségét. 
Tapasztalataim alapján állíthatom, hogy cukorbetegség esetén működik a paleolit étrend, ami persze nem szénhidrátmentes, csak a felületesen ismerők akasztják rá a jelzőt. Semmiképpen nem kell azonban pepecselni a szénhidrát-mennyiség mérésével, észben tartásával. És akkor is működik, ha valaki valóban szénhidrát mentesen táplálkozik.

Betegségeink gyógyítására használt számos gyógyszer előidézi vagy súlyosbítja a cukorbetegséget vagy az ezt elindító súlygyarapodást idéz elő. Erről általában semmilyen vagy nagyon alacsony szintű felvilágosítást kapunk az orvostól. Sok gyógyszer tartozik a diabetogén kategóriába, de legfőképpen az úgynevezett béta-blokkolók. Testünk sejtjei kémiai és elektromos jelekkel kommunikálnak. A kémiai jelek vevőegységei a receptorok. Ezek között találhatóak a béta receptorok, amelyek nagy számban vannak jelen a szívben a hörgőkben és az erekben. Többféle béta receptor létezik. A béta receptor blokkolók arra hivatottak, hogy ezeket a receptorokat kiiktassák, melynek következtében csökken a szívfrekvencia és a vérnyomás. Erre találták ki őket. Úgy tartották, hogy e gyógyszercsoport a 20. század legnagyobb gyógyszeripari felfedezése volt. Noha hasznosak lehetnek magas vérnyomás és magas szívfrekvencia esetén, a béta blokkolóknak nagyon sok melléhatása van, melyek nem kívánatosak. Ilyenek a testtömeg növekedése, a vércukor és vérzsírok emelkedése, a végtagok ereinek összehúzása, szívritmuszavarok provokálása, és még sorolhatnám. Tagadhatatlanul ezek lehetnek akár halálos mellékhatások is.

A hosszas több évig tartó béta blokkoló szedés teljesen átalakítja a cukor és zsíranyagcserét. Ennek következtében alakulnak ki a mellékhatások.<

A régi típusú szerek (amit a betegek 80 %-a ma is szed) emiatt generálnak cukorbetegséget, valószínűleg magas inzulinrezisztenciát okozva, illetve más biokémiai utakon keresztül. A gyógyszereket a 60-as években kezdték kifejleszteni, a mai napig adagoljuk őket betegeinknek, kialakítva vagy súlyosbítva a cukorbetegséget. A béta blokkolót legalább 5 évig szedők között tapasztalatom szerint 70 %-ban találunk emelkedett vércukorszintet a metabolikus szindróma tüneteként.

A paleolit étrendre való átállás után a gyógyszert kevés eset kivételével el lehet hagyni a betegnél, de csak fokozatosan, mert elvonási tünetek jelentkezhetnek. A gyógyszer elhagyása után sajnos még hónapok kellenek az átalakult receptor rendszer visszarendeződéséhez, de megéri a fáradság.

Kifejezetten ajánlott a béta blokkolók leállítása, ha a beteg paleolit étrendet folytat. Egyrészt a súlyfelesleg leadásának gátja lehet a bétablokkoló (ami 2-es típusú cukorbetegséggel kezeltek 95 %-a szed), mivel súlygyarapodást okozhat, másrészt a vércukor-szint emelése miatt hátráltatja a paleolit étkezés sikerét. Az új generációs - csak a szív és erek béta receptorait gátló - készítmények esetén nem ilyen kifejezettek a mellékhatások, de nem sokkal marad el a 60-as évek készítményeitől.

A jelenkori diabetológia azon törekvése, hogy rendezzük a vércukrot, hogy az élettani tartományban legyen, kicsit a homokba dugott struccfejet idézi föl. Elég lenne ennyi ? Vagy csak ennyit tud a diabetológia? A táplálkozástudomány kutatásaiból ismertté vált a szív- és érrendszeri betegségek kóroktanának jelentős átalakulása az utóbbi évtizedben. Ennek megfelelően ismert, hogy a szénhidrát-fogyasztás az oka a gyulladásos faktor szint emelkedésnek, és közvetve az erek gyulladásánek. Ezért sokáig a koleszterint hibáztattuk, de mint tudjuk tévesen. A szívinfarktus, agyvérzés, vesebetegségek, melyek a cukorbetegség szövődményeként vannak aposztrofálva, szintén ilyen kórokokra vezethető vissza. Ez logikus is, hiszen a helytelen táplálkozás vezet a cukorbetegséghez, melynek legfontosabb faktora az emelkedett szénhidrát-fogyasztás, és a szív érrendszeri betegségek ise miatt alakulnak ki. Ebből egyenesen következik, hogy hiába rendezzük gyógyszerekkel a vércukor-szintet, a szövődmények a helytelen táplálkozás miatt kialakult gyulladásos faktor szint emelkedés miatt, ugyanúgy be fognak következni. A 20-30 éve inzulinnal karban tartott cukorbetegek között azoknál is kialakulnak a szövődmények, akiknek jók voltak a vércukor és a HgA1c értékeik.

Így azt gondolom, a diabetológia jelenleg a homokba dugja a fejét: kezeli a vércukor-szintet, nem törődve a hosszú távú végkifejlettel. Miért van ez így? Sokféle magyarázat lehetséges, de talán azért van ez így, mert a gyógyszergyárak csak gyógyszert tudnak gyártani, a diabetológia pedig csak a gyógyszergyárakkal tudja elképzelni a gyógyítást.

Tudomásul kellene venni, hogy a vércukor élettani tartományba történő beállítása nem jelenti a beteg kielégítő kezelését. Csakis kizárólag egy laborvizsgálati játékot jelent, aminek persze van létjogosultsága, de csak a saját magunk ellenőrzése miatt. Ha jó a vércukor az a legkevésbé sem jelenti, hogy minden rendben van. Ha ez nem párosul a megfelelő táplálkozással, akkor tulajdonképpen az extrém magas vércukor csökkentését kivéve, semmi értelme nincs. Ezt a diabetológusok tapasztalják, tehát tudják, mert nap mint nap találkoznak a gyógyszeres kezelés ellenére kialakult súlyos szövődményekkel. Tehát amennyiben nem csak belepiszkálgatni akarunk a beteg egészségébe, akkor a szövődmények megelőzésének egyetlen lehetséges útja a táplálkozás korrigálása. Erre kiválóan alkalmas a paleolit étrend. Csökkenti a vércukorszintet, a felesleges testsúlytól megszabadítja a beteget, a szervezetben csökkenti a gyulladásos faktorok szintjét. Erre más módszer jelenleg nem alkalmas. Hosszú távon nincs alternatívája a paleolit étrendnek.

A diabetológia - mint egységes orvos szakmai társaság - krónikus, nem gyógyítható betegségnek tartja a cukorbetegséget. Minden beteget ezzel riogatnak és azzal, ha nem szed gyógyszert, akkor belehal előbb utóbb. Az a rossz hír, hogy ha gyógyszert szed, akkor is! A betegek jelentős része leszoktatható az inzulinról és a tablettáról komplex szemlélet és életmód-váltás esetén. Ezt a doktornak kellene javasolni és véghezvinni. A cukorbetegség nem végleges status. Természetesen vannak kivételek, de a betegek többsége meggyógyulhat. Ennek érdekében csak egy egyszerű módszert, a paleolit étrendet és a felesleges gyógyszerektől való elszakadás esélyét kell megadni a betegeknek.

Paleo-orvosi tapasztalattal rendelkezve, azt mondhatom kiváló eredményeket lehet elérni a cukorbetegség kezelésében. Az USA-ban 2012-ben egy vizsgálat azt bizonyította, hogy azok a 2-es típusú cukorbetegek, akik paleo módon táplálkoztak két hétig, kikerültek a WHO cukorbetegeknek felállított kritériuma alól, azaz meggyógyultak. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a paleolit étrend hatásos a cukorbetegség kezelésében, ellentétben az ADA (Az USA Diabetológiai Társasága) étrendi ajánlásával, amely nem képes kivezetni a betegeket a cukorbetegségből.

Megjegyzés: Az eredeti cikk 2013.01.07-én íródott, a magyarországi paleo bulvárosodását megelőző időszakban. A megkülönböztetés és a tudományosság megőrzésének céljából  2014. óta az általunk alkalmazott étrendet paleo-ketogén étrendnek nevezzük. Természetesen az ebben a cikkben "paleolit"-nak nevezett étrend megfelel a "paleo-ketogén" étrendnek. A paleo-ketogén étrendről itt olvashat bővebben.

Szerző: dr. Tóth Csaba
A szerző orvos, háziorvos, 20-éves belgyógyász és intenzív terápiás gyakorlattal, a Paleomedicina munkatársa, a Paleolit orvoslás című könyv szerzője

Kapcsolódó tudományos cikkek: 

Tóth Csaba, Clemens Zsófia. Type 1 diabetes mellitus successfully managed with the paleolithic ketogenic diet. 
Tóth Csaba, Clemens Zsófia. A child with type 1 diabetes mellitus (T1DM) successfully treated with the Paleolithic ketogenic diet: A 19-month insulin freedom
Tóth Csaba, Clemens Zsófia. Successful treatment of a patient with obesity, type 2 diabetes and hypertension with the paleolithic ketogenic diet
Tóth Csaba. Comment on 'Ketoacidosis associated with low-carbohydrate diet in a non-diabetic lactating woman: a case report'

Kapcsolódó cikkek
A diabetológia sikertelenségének oka
Az orvostudomány karjaiban a dietetika. Félrevezetett embertömegek, szenvedő emberek.
1-es típusú cukorbetegség (1TDM) sikeres kezelése paleo-ketogén étrenddel: A nemzetközi cikk magyar fordítása
Ketoacidózis alacsony szénhidrát étrend mellett? Vagy inkább tudatlanság a ketózis élettanával kapcsolatban.

 
Dr. Tóth Csaba az autoimmun betegségekről (videó)

A diabetes.co.uk interjúja dr. Tóth Csabával az 1-es típusú cukorbetegségről

2013-01-07