A mai orvoslás világát az újtól való félelem uralja. Mivel a hivatalos orvoslás képviselőinek általában fogalmuk sincs, mi van az általuk ismert tudományrészen túl, az ismertet az ismeretlenért sose hagynák el. Még akkor se, ha a betegek érdeke ezt kívánná. De nemcsak az orvosoknak, a kutatóknak és a tudósoknak is van komfortzónája. Ha ebből kibillentjük őket, kényelmetlenül érzik magukat. Ugyanúgy félni fognak, mint a kisgyerekek a sötétben, akik nem tudják, merre induljanak el. A komfortzónába visszahúzó másik erő, az a szponzortól való függés. Manapság alig-alig találkozunk független kutatókkal és tudósokkal. Az ismeretlentől való félelem és a támogatótól való anyagi függés az, ami ma leginkább bénítja az orvostudomány fejlődését.
A ketózis szó, a szénhidrát nélküli táplálkozás gondolata és a gyógyszerek hatékonyságának megkérdőjelezése szinte minden orvost kibillentenek a komfortzónájából. Valószínűleg a félelemnek és a kapaszkodók elvesztésének tudható be, hogy ezen témák felmerülésekor kifejezett szamárságokat képesek mondani. Például olyat, hogy ahhoz, hogy a bélrendszerünk működjön, szénhidrátot kell enni, meg, hogy az agy fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy szénhidrátot együmk, meg, hogy igyunk naponta 3-4 liter vizet. Lehet, hogy egy kicsit elfogult is vagyok, de a szamárságok képzeletbeli nyertesei mindenképpen a diabetológia és a vele szimbiózisban, véd- és dacszövetségben lévő dietetika. Utolérhetetlenek a műfajban. Az orvostudomány története azonban azt mutatja, hogy ez a jelenség állandó kísérője az orvoslásnak. A félelem tárgya korról-korra változik, de a szamárság mértéke állandó. Ahogy az is állandó emberi sajátosság, hogy valamiért a régebbieken nagyobbat nevetünk.
Egy 1834-es tudományos munkában olvashatjuk, hogy a bajor király I. Lajos a bajor orvosi szakmai kollégiumtól (Obermedicinal Kollegium) kért véleményt az első vasút építését megelőzően. A szakvélemény a következőképpen szólott:
„A gyors mozgás az utasoknál kétségtelenül agybetegséget, bizonyos fajú delírium furiosumot fog előidézni. Minthogy azonban lesznek utasok, akik ezzel a rettenetes veszéllyel mégis szembeszállanak, az államnak legalább a nézőket kell megvédelmeznie, akik a gyorsan haladó gőzkocsi megpillantásakor ugyanabba az agybetegségbe esnek. Szükséges tehát, hogy a pályavonal mindkét oldalon magas, sűrű deszkakerítéssel legyen ellátva.”
Viccesnek találja? A diabetológia és a dietetika, ma ugyanilyen szamárságokat mond. Azt egyébként nem sikerült megfejteni, hogy a szakvélemény ellenére Bajorországban miért épült meg mégiscsak a vasút.
Jusson eszébe, hogy 100 év múlva azok, akik túlélték a mostani orvostudományi krízist (az Ön unokái vagy dédunokái), hasukat fogva hahotáznak majd azon a képtelenségen, hogy 2016-ban a diabetológiai osztályokon még mindig szénhidráttal tömték a cukorbetegeket, tanult orvosok rettegtek a ketózistól, valamint különleges formájú, színes, de leginkább igazoltan hatástalan bogyókkal próbálták kezelni a krónikus betegek tüneteit, melyeknek alig volt hatása magára a betegségre.
Szerző: dr. Tóth Csaba
Orvos, háziorvos, 20-éves belgyógyász és intenzív terápiás gyakorlattal, a Paleomedicina munkatársa, a Paleolit orvoslás című könyv szerzője
Kapcsolódó cikkek
Tegye pont az ellenkezőjét, mint amit orvosa tanácsol, és meggyógyul!
Megátalkodott dietetika. A hivatalos dietetika utóvédharcai Dél-Afrikában.
Válasz Orbán Viktornak
Megállt a születéskor várható élettartam 20 éve tartó növekedése.
A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják.