Kőkorszaki vagyis az igazi paleolit (más néven paleo-ketogén étrend) mellett jobban megy a sport, és magasabb szintű teljesítmény érhető el. Ahogy már többször utaltunk rá, a rendszeres sport önmagában viszont nemigen járul hozzá az egészség megőrzéséhez és a betegségekből való gyógyuláshoz.

Ezen elsőre sokan megütköznek, de ha belegondolunk, még senki nem találkozott olyan Crohn beteggel vagy 1-es típusú cukorbeteggel, aki meggyógyult volna a rendszeres testmozgástól, és a szakirodalom se tart számon ilyen beteget. Olyan emberrel viszont már sokan találkoztunk, akinek súlyos betegsége alakult ki, annak ellenére, hogy rendszeresen mozgott. Bármennyire meglepő, a testmozgás még a fogyást se feltétlenül katalizálja. Ez akkor is így van, ha nyugati típusú étrenden van valaki, és akkor is ha, paleolit étrenden van, ahogy arról nemrég svéd kutatók beszámoltak. 2015-ben egy olyan hölgy esetetét közöltük, aki tetemes súlyfeleslegétől, nyolc gyógyszerétől és tucatnyi orvosi diagnózisától szabadult meg minden testmozgás nélkül, csak a paleo-ketogén étrendnek köszönhetően. A sportnak az egészségmegőrzésben és a fittség megőrzésében betöltött szerepét sokan túlértékelik. De hogyan látta a testmozgás szerepét az egészség és fittség megőrzésében az evolúciós orvoslás atyja, a paleolit táplálkozás filozófiájának megteremtője, Walter Voegtlin, 1975-ben?

WALTER VOEGTLIN A "KŐKORSZAKI ÉTREND" C. KÖNYVÉNEK RÉSZLETE

Ismert, hogy a zsír-hús étrenden élő ragadozó állatok közül még azok is, amelyek egész kis ketrecekben élik életük nagy részét, megtartják az erejüket, terhelhetőségüket akkor is, ha nincs lehetőségük a rendszeres testmozgásra. Jó példa erre a cirkuszi oroszlánok és tigrisek esete, amelyek, ha hússal etetik őket, nem gyengülnek el, és hatalmas ugrásokra képesek. Az északi szánhúzó kutyák, egész nyáron láncon vannak vagy apró ketreceikben élnek. Viszont amint beköszönt a tél, azonnal alkalmassá válnak arra, hogy nehéz feladatukat végezzék. Nincs szükségük külön edzésekre vagy arra, hogy gazdáik odafigyeljenek a fokozatos terhelésükre, ezek a kutyák rögtön bevethetők a télen szokásos napi 8-12 órás szánhúzásra. Ezek a kutyák természetesen csak húst és halat kapnak enni.

Inuit férfiak a kutyaszánon 1928 és 1944 között
A kép forrása: Henry Larsen / Library and Archives Canada / e010787422

Azok a vadászkutyák, amelyekkel a vadászszezonok közötti időben nem mozognak, de szintén csak húst és zsírt kapnak enni, ugyanúgy megtartják erős izmaikat, állóképességüket és erejüket, még akkor is ha a kennelből egyenesen a vadászterepre viszik őket. Az eszkimók gyakorlatilag az egész téli időszakot inaktivitásban töltik hófödte kunyhóikban, miközben húson, halon és zsíron élnek, és csak ritkán merészkednek ki az óriási fagyba.

Eszkimó asszony fókabőr csizmát készít az igluban 1946 januárjában
A kép forrása: National Film Board of Canada. Phototheque / Library and Archives Canada Copyright: Government of Canada.

Amikor kitavaszodik, akkor minden átmenet nélkül belevetik magukat a nehéz kinti munkákba, vagy sok mérföldet megtesznek a vadászmezőkig. Előtte nem gondolkodnak azon, hogy időt kellene hagyniuk arra, hogy kondícióba lendüljenek vagy hogy ilyenkor fizikai rehabilitációra lenne szükségük.

Eszkimó férfi kajakkal, 1928-31. A kép forrása: David Leslie Livingstone. Collection Canada. Affaires indiennes et du Nord série: Photographies

Hutton leírja, hogy az eszkimók a nyugati étrenden lévő emberekkel összehasonlítva sokkal kevesebb alvással is regenerálódnak, és sokkal nagyobb a fáradságtűrésük is. Clarance Lieb hús-zsír étrenden lévő embereket vizsgált, és azt találta, hogy volt, aki száz yardot (91 m) futott 12 másodperc alatt vagy öt mérföldet (8 kilométert) úszott anélkül, hogy különösebben elfáradt volna, és anélkül, hogy egyébként rendszeresen edzett volna.

1895 késő őszén két norvég Fridtjof Nansen és Frederik Johnasen vetődött partra a Ferenc József földön. Mindössze néhány hétre volt elegendő az Európából hozott ellátmányuk. Mivel a vadállatok (rozmár és jeges medve) bőven rendelkezésre álltak, úgy döntöttek, hogy spórolnak a magukkal hozott ellátmánnyal és elteszik a következő nyárra. Így augusztustól tavaszig, miközben a fagyos szigeten teleltek, nem végeztek rendszeres testmozgást, és bár nem is fürödtek, és ruháikat se váltották, mégis tökéletesen egészségesek maradtak. Amikor útnak indultak, olyan erőben voltak, hogy képesek voltak arra, hogy minden gond nélkül egész napon keresztül haladjanak jól megrakott szánjaikat húzva.

Fridtjof Nansen szánját húzva 1896 májusában. Illusztráció Nansen a „Farthest north” című, az expedíciót megörökítő könyvből.

A ragadozó állatoknak és az embernek az a képessége, hogy minden különösebb testmozgás nélkül hosszú időn keresztül megőrizzék erejüket és állóképességüket alacsony szénhidrát táplálkozás mellett egy olyan felismerés, amelyet korábban tudományosan nem publikáltak. Robert E. Peary tengernagy leírta, hogy a sarkvidéki utazók akár egy évig is élhetnek napi kétszeri pemmikánon (szárított, faggyúval kevert hús). Ezek a nehéz munkát végző férfiak napi 90 dkg pemmikánt ettek, ami 2,7 kg húsnak és 45 dkg zsírnak felelt meg.

A szénhidrátmentes, de nagy energiatartalmú étrend a sarkvidéken kívül is működik. Az ausztrál bennszülött teherhordók például, akik csak kenguruhúst esznek, akár 12 órán keresztül cipelnek nehéz terheket pihenés és frissítők nélkül. Az ausztrál sivatagban élő rokonaik pedig egy átlagos nap 12 mérföldet (19 km) is megtesznek élelmet keresve, miközben néhányszor vágtáznak is egy-egy megsebesült zsákmányállat nyomában. Mindezt úgy, hogy szárított férgeken, bogarakon, nyers kenguruhúson és rágcsálókon élnek.

Ezek a ragadozó állatokra valamint a civilizált és civilizálatlan emberekre vonatkozó megfigyelések egyértelműen demonstrálják azt, hogy az ember szénhidrát nélkül is meg tudja őrizni erejét, állóképességét és egészségét.

Ahhoz képest, hogy mennyire elterjedt az a nézet, hogy a cukor az energia fő forrása, meglepően kevés jól-kontrollált vizsgálat létezik, ami ezt igazolná. Egyetlen elfogadható vizsgálat sem létezik, ami igazolta volna, hogy a cukorevés javítaná a fizikai teljesítményt. Éhezés alatt a szervezet arra kényszerül, hogy a tartalékolt tápanyagokból jusson energiához. A tartalékolt tápanyag pedig lehet glükóz és zsír.

A glükóz csak igen korlátozottan, míg a zsír sokkal nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre az emberi szervezetben. Az ember zsírraktárai a testsúly akár 20%-át is kitehetik. Ha az ember izomereje csakis a glükóz mennyiségétől függne, akkor az éhező ember a kis mennyiségű raktározott glükózt igen hamar elhasználná, és hamar elvesztené az erejét. Viszont, mivel az izmok a nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló zsírt is használni tudják, ezért sokkal hosszabb ideig meg tudják őrizni erejüket. Valójában egészen addig erős marad az ember, amíg van tartalékolt zsírja.

Fordította: dr. Clemens Zsófia
Agykutató, neurobiológus
Főbb szakterületei, epilepszia, ketózis élettana, alváskutatás. A Paleomedicina kutatóműhelyének társalapítója és szakmai vezetője

Kapcsolódó cikkek:
Svéd kutatók: a sport nem fokozza a paleolit táplálkozás pozitív hatásait
Mért kínzod magad? Ha túlsúlyos vagy, a "mozogj sokat" tanács nem sokat ér.

A cikk angolul - English version of the article 

A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják.

2017-03-10