A hvg.hu röviden szemlézte a thelancet.com cikkét, ami Orbán populista rendszerét okolja a Magyarországon tapasztalható egészségügyi helyzetért. Az eredeti cikk statisztikai adatokkal igyekszik alátámasztani azt a kimondatlan feltételezést, hogy az Orbán kormányok kevés pénzt költenek az egészségügyre a rendszer alulfinanszírozott és ezért a magyarok 5 évvel korábban halnak, mint az európai átlag. A HVG azt is idézi, hogy nő a gazdaság, de a növekedés nem látszik az emberek egészségén. A HVG azt is megemlíti, hogy a magyaroknak csak 56%-a érzi egészségesnek magát. Mindez a HVG szerint az Orbán populista rezsimjének köszönhető.

Az eredeti cikk, (http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(18)30902-4/fulltextstatisztikai ) adatbázisokból nyer adatokkal és számításokkal véli igazolva látni az állításokat.

Önmagában, és egyelőre nem kitérve a szakmai valóságra, már az fura, hogy a politikai hovatartozást valakik nyíltan keverik egy adott populáció megbetegedési és halálozási statisztikáival. Valójában nem érdemes, mert ez óriási csúsztatás és szakmailag inkább megnevettető mint hiteles. Vegyünk csak egyetlen példát. A rákhalálozási statisztikák alapján Gabon és Niger áll a legjobban a világon, vagyis ezekben az országokban a legalacsonyabb, 50 körüli a 100000 főre jutó rákhalálozás. Magyarországon ugyanez a szám 194, Norvégiában pedig 132. Az adatokat az országok saját, valamint a WHO adatbázisa alapján állítják össze. Niger a világ egyik legelmaradottabb országa mind gazdaság mind a szegénységben élők aránya alapján is. Gabon valamivel jobban áll, de GDP-je így is csupán fele a magyar GDP-nek. Ugye érzik, hogy valami nem kerek. Egy másik példa Szaúd-Arábia. Nagyon gazdag ország, jól fizetett orvosokkal és kiválóan berendezett kórházakkal. A cukorbetegek aránya mégis a legnagyobb a világon, majdnem 20 %, miközben Magyarországon 10% alatt van. Ugye érzik, hogy itt sem klappol valami.

A Lancet cikkírója csak egyetlen dologról feledkezik meg, de arról elég komoly mértékben. A lényegről és a valóságról. Az elemzése politikai hangulatkeltésre jó, ugranak is a liberális bal oldalon, de szakmailag értelmezhetetlen és a végletekig téves. Sajnos a valóságot nehéz érzékelni átfogó orvosi és ellátórendszeri ismeretek nélkül.

A valóság az, hogy:

1. Ahol nagyobb a megbetegedési mutató, ott többen is fognak meghalni. Még akkor is, ha közben többet költenek az egészségügy strukturális fenntartására.

2. A statisztikai adatok sosem a valódi orvosi helyzetet mutatják. Például Magyarországon a kódoló orvosok, akik a betegségek BNO kódját írják az orvosi dokumentumokra, minden esetben a súlyosabb vagy akár nem is létező diagnózist írnak, hogy magasabb legyen a finanszírozás. Így rengeteg áldiagnózis születik.

3. A halottkémek által kitöltött halottvizsgálati bizonyítványok kitöltésének komoly szerepe van a statisztikákban. A gyakorlatból tudható, hogy ezek kitöltése a legkevésbé egységes, és halottkémje válogatja milyen értelmezést használ, mit jelöl meg halálokként vagy az oda vezető betegségként. Ugyan erre létezik szabály, de a gyakorlatban kevésbé érvényesül.

4. A megbetegedések, amitől a halálozások is nagyban függenek, önmagukban nem meghatározói a várható élettartamnak. Utóbbinak sok összetevője van, a csecsemőhalandóságtól a sürgősségi-intenzív ellátás hatékonyságán át, a rehabilitációig és gerontológiáig.

5. A halálozási statisztikákban elmosott mindenhol az orvosi ténykedés következtében bekövetkezett halálesetek száma. Ez nem egyenlő a műhibák számával. Ez az adat bár számottevő (az USA-ban félmillió évente) sehol nem jegyzett. Ez a halálozási arány egyébként korrelál a gyógyszerhasználat mértékével. Minél több gyógyszert alkalmaz egy rendszer, annál magasabb a beavatkozások miatti halálozás.

6. Kár lenne a megbetegedések számát és az egészség felelősségét egy államra testálni, főleg egy bal vagy jobb oldali politikai rendszerre. Az állampolgárok maguk felelősek az egészségükért, nem az állam. Magyarország ebben nagyon rosszul áll, ami baloldali előd, kommunista rendszer számlájára írandó. A magyar ember a saját felelősségét nem érzékeli. Igaz ez minél erőteljesebben, ahogy csökken az iskolázottság.

Lenne még pár érv, de szakmai részletekkel nincs értelme foglalkozni, hiszen a szakma is megosztott és bizonyos értelemben vak.

A rossz egészségügyi helyzet nem magyar jelenség. A HVG olvasatában kiemelt szám, hogy hányan érzik magukat egészségesnek pedig röhejes megközelítés. Gyakorló orvosként, aki a szamárlétra minden fokát megjártam, kiválóan tudom, hogy a legnagyobb beteg sem érzi magát betegnek, a makk egészséges pedig panaszkodik. Hogy ki érzi magát egészségesnek, annak valójában semmi köze ahhoz, hogy beteg-e.

Erre kiváló példa volt, amikor pár éve hajóorvosi szolgálatot láttam el egy dunai hajóúton. Főleg német, holland utasok voltak legtöbbjük 70 év fölött. Szörnyű állapotban voltak, daganatos betegségtől, a reumán át, az allergiáig. A kb. 200 utas legalább a fele alig tudott menni, este megitták a maguk alkoholadagját, naponta többször süteményeztek, másnap pedig kiválóan érezték magukat és sosem panaszkodtak, pedig menni is alig tudtak. A legtöbb dolgom a sebek kötözésével volt. Az illuminált állapotban történt elesések következtében, a sok szteroid és szalicilát miatt azonnal felrepedt a bőrük. Erről ennyit.

Az utóbbi időszakban a betegeim 80% külföldi, de gyakorlatilag legalább 5 éve van nemzetközi kitekintésünk az amerikai és európai egészségügyi rendszerre. Ha hiszik, ha nem a vizsgálatokhoz való hozzáférés, mindenhol nehezebb mint Magyarországon. Volt egy svéd orvosprofesszor betegünk, aki nehézségek árán tudott időpontokat kapni egyszerű laborvizsgálatokra a saját volt egyetemi laborjában. Az amerikai és angol betegek számára nincs kívánságlista a háziorvosnál, gyakorlatilag semmi beleszólásuk nincs abba, milyen vizsgálatot javasol vagy vet el az orvos. Az orvosi dokumentumok, szinte hozzáférhetetlenek a betegeknek, esélytelen egy másodvélemény. Egy MR időpont több hónap és egy szakorvosi bejelentkezés is több hónap.
A betegségek prevenciója sehol sem működik, sehol sem csökken a megbetegedések száma. A rendszerek nem a pénzhiánytól recsegnek, hanem a téves szakmai megközelítés miatt. Meg kell védjem a politikusokat, mert ők nem szakemberek. Így szakemberek segítségére szorulnak, akik rendkívül komoly nyomást gyakorolva követelnek egyre több pénzt. De a klasszikus belgyógyászati ágakból csak egyetlen egyben segített a pénz, a kardiológia katéteres ágában. Sehol máshol. És ez világszerte így van.

Fontos látni, hogy:

1. A sportolásra biztatás nem vált be

2. Az “Együnk minél több gyümölcsöt és zöldséget” tanács nem jött be

3. Az állati zsíroktól való tiltás nem jött be

4. A gyógyszerek nem oldották meg a problémát

Nagyon fontos lenne, hogy a politikai vezetés lecserélje azokat a szűklátókörű és a gyógyszeripart kiszolgáló professzori elitet, akik gátolják a probléma megoldását. Ez világszerte nehéz, sőt lehetetlen, de egy ilyen kis ország, mint Magyarország nem szórhatja tovább a pénzt, olyan megoldásokra, amelyek valójában nem működnek. Az egészségünk nem politikafüggő, még csak nem is pénztárca függő. Az orvoslás jelenlegi szemléletét és a betegségek kialakulásának magyarázatait kell lecserélni.

Összegezve, a magyar egészségügyi rendszer rugalmasabb, de rosszabb infrastrukturális feltételek között működik. Az orvosok és betegek elégedettebbek Európa nyugati részén, pedig ugyanazt az ellátást kapják, néha más a gyógyszerek neve. Magyarországon nincsenek hosszabb várólisták a diagnosztikai vizsgálatokra mint Nyugat-Európában. Ha valakinek mégis gyorsabb időpontok kellenek, a magánegészségügyben ugyanaz elérhető, mint nyugaton, a fizetésekhez képest arányosan sokkal kevesebb pénzért. Például egy mindenre kiterjedő, teljes laborvizsgálat Magyarországon kb. 20.000 Ft, míg Angliában ugyanez a vizsgálat kb. 200.000 Ft (!). Így egy átlagembernek Angliában szelektálni kell azok között a laboratóriumi paraméterek között, amelyek egy magyar átlagember számára simán beleférnek az egészségügyi költségvetésbe.

Az emberek Magyarországon igaz átlagosan 5 évvel kevesebbet élnek, de ennek jelentős hányada csak statisztikai jelenség, nem valós életév. Az USA-ban és Ausztráliában egyébként már megállt és elkezdett csökkenni a születéskor várható életkor. Jellemzően Európa nyugati felén az utolsó éveket ágyban, kerekesszékben vagy gerontológiai osztályon töltik a betegek, szép épületekben, ugyanakkor alacsony életminőségben. A megbetegedési statisztikák mindenhol egységesen romlanak, függetlenül az egészségügyre költött pénztől.

Egyetlen valós és komoly negatívumot azért nem árt kiemelni. A magyar orvosok nem a beteggel együttműködve hoznak döntést, hanem saját maguk, amit aztán agresszíven próbálnak a betegre erőltetni. Verbális eszközökkel és zsarolással (például a további diagnosztikai vizsgálatokhoz való hozzáférést illeti). Ez Nyugat-Európában nem tapasztalható. A páciens-orvos kapcsolat Magyarországon pocsék, mondhatni elkeserítő. De ez sem politika függő, semmi köze Orbánhoz. Ez a rendszer sajátossága, ami egy izgalmas külön téma. Foglalkozni kell vele, mert a páciensek szubjektív véleményét komolyan befolyásolja. Ez az egyetlen terület, ahol véleményem szerint siralmas a helyzet. A megoldás azonban nem pénz kérdése. Egészen máshol van a kutya elásva.

A hvg.hu cikke http://hvg.hu/gazdasag/20180423_A_magyarok_az_egeszsegukkel_fizetnek__hires_orvosi_lap_kritizalja_az_Orbankormanyt ) számomra azért is érdekes, mert nem próbált a végére járni a valóságnak, hanem kritika és felelősség nélkül átvesz valamit. Tükrözi ez egyébként azt a helyzetet is sajnos, hogy hazánkban az egészségügyi, orvostudományi, de valójában az egész természettudományos újságírás mélyponton van.

dr. Tóth Csaba

A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják. 

Kapcsolódó cikk:
Válasz Orbán Viktornak

2018-05-28