Néhány évvel ezelőttig legalább a paleovilágban tiszta volt, hogy az embernek nincs szüksége rostokra. A paleósok között és az alternatív egészségpiacon érthetetlen okból egy ideje újra támadnak a rostokkal kapcsolatos tévhitek. A rostokkal kapcsolatos újracsomagolt tévedések a rezisztens keményítők, szolubilis és inszolubilis rostok, fermentábilis rostok képében bukkanak fel, hosszan sorolt, vélt előnyök kíséretében. Szögezzük le, az ember evolúciós előtörténeténél fogva se nem növényevő, se nem cellulózevő, se nem kérődző, mint az élővilágban azok az állatok, amelyek a rostokban gazdag növényi részek fogyasztására specializálódtak.

Alább az ausztrál David Gillespie írásának magyar fordítását adjuk közre, aki legalább négy okát adja annak, hogy a hivatalos ajánlásokkal ellentétben, inkább miért ne fogyasszunk rostokat. Az írásból kiderül, hogy globalizált világunknak megfelelően, a földgolyó másik oldalán pontosan ugyanazokkal a hitelességi problémákkal küzd a dietetika mint a mi oldalunkon. (Paleomedicina)

A DAA (Ausztrál Dietetikai Társaság) vállalati partnerei élelmiszeripari (gabonaipari) szereplők.

4 FŐ OK, HOGY NE ADJUNK ROSTOKAT AZ ÉTRENDÜNKHÖZ

A dietetikusok már 44 éve folyamatosan mondogatják, hogy együnk több rostot. Jelenleg már a bizonyítékok is a birtokunkban vannak. Arra, hogy ez egy nagyon káros tanács.

1971-ben Dr. Denis Burkitt, ír sebész, egy tanulmányt publikált az Ugandában tett megfigyeléseiről, ahol abban az időben élt. Ebben a tanulmányban azt feltételezte, hogy a nyugati társadalmak betegségeit a rost hiánya okozza. Azt gondolta, a rosthiány vastagbél daganatot és szívbetegséget idéz elő. Ezen kívül 2-es típusú cukorbetegséget, visszeret, elhízást, diverticulitist (vastagbél falának előboltosulása és gyulladása), vakbél-gyulladást, epekövet, fogszuvasodást, aranyeret, sérvet és székrekedést.

Dr. Burkitt abból indult ki, hogy az afrikai gyerekeknek átlagosan négyszer annyi széklete van mint az angol gyerekeknek, és háromszor gyorsabb a bélmozgásuk. Azt gondolta, ez a rost miatt van. Azt is feltételezte, hogy a béltartalom gyorsabb haladása miatt kevesebb idő van arra, hogy az ételek rákot okozzanak és, hogy a káros összetevők kontaktáljanak a béllel.

Az ötlet gyorsan népszerű lett, Burkitt-ot pedig hamarosan már „Rostember”-nek nevezték, akinek rostokat propagáló könyve hamar bestseller lett.

Burkett fáradhatatlanul küzdött azért, hogy növeljék a rost mennyiségét az amerikaiak étrendben. Híres mondása szerint: „Amerika egy székrekedéses nemzet…Ahol kicsi az emberek széklete, ott nagy kórházra lesz szükség.”

Burkittnak ezeket a leegyszerűsítő nézeteit az egész orvos- és táplálkozástudomány-társadalom kritikátlanul magáévá tette. Ebben nem kevés szerepet játszottak azok, akik az elmélet térnyeréséből haszonra tettek szert, például az amerikaiak reggelijét előállítő gabonapehely cégek.

A tudomány időközben egyre több bizonyítékot szolgáltatott a betegségek valódi okaival kapcsolatban. Mindevvel párhuzamosan a rostok szerepe pedig egyre kevésbé látszott alátámasztottnak.

Ennek ellenére az DAA (Ausztál Dietetikusok Szövetsége) még mindig azt állítja, napi legalább 25-30 gramm rost csökkenti a székrekedés, a diverticulosis, az aranyér és a vastagbél kockázatát. A DAA szerint a szívbetegség kockázatát is csökkentik a rostok. Sajnos, ahogy a DAA többi állításaival kapcsolatban is lenni szokott, ezeket a kijelentéseket semmilyen komoly bizonyíték nem támasztja alá.

1. Vastagbél-daganat

2002-ben a Cochrane Kollaboráció öt, randomizált kontrollált vizsgálat összevont elemzését végezte el. A vizsgáltok összesen 5000 ember adatat tartalmazták. Következtetésük szerint nincs bizonyíték arra, hogy a fokozott rostbevitel csökkentené a vastagbél-daganat kockázatát.

2005-ben a Harvard School of Public közölt egy metaanalízist, amelyben 13 vizsgálat 725,628 résztvevőjétől származó adatokat elemezték újra. A rostok ebben a vizsgálatban is elvéreztek. A kutatók szerint a magas rostbevitel nem csökkenti a vastagbél-kockázatot.

2. Szívbetegség

A Burkitt-féle elmélet szerint a rostok a „rossz” koleszterin szintjének csökkentésén keresztül csökkentenék a szívbetegség kockázatát. Bár a zab csökkenti a koleszterinszintet, a más típusú rostok viszont nem. És ami a lényeget illeti, nincs bizonyíték arra, hogy a rostok csökkentenék a szívbetegségből (vagy bármi másból) eredő halálozást.

3. Székrekedés és aranyér

A jelenleg hivatalosan elfogadott elmélet szerint szerint a rostok segítenek a székrekedésen (és kísérőjelenségein: az aranyéren, a puffadáson, a végbél vérzésén és a hasi fájdalmakon). Akár hiszik akár nem, mindezt szintén a „Rostember” gyorsbelű ugandaiakon tett megfigyeléseire alapozzák. Burkitt szerint az ugandaiaknak nincs székrekedése, ezért a rostok feltornázása az étrendben a nyugatiak székrekedését is gyógyítja. Az elvégzett vizsgálatok azonban nem tudták bizonyítani, hogy a székrekedéses betegek kevesebb rostot ennének összehasonlítva azokkal, akiknek nincs székrekedése.  

Ami még rosszabb (legalábbis a gabonaipar számára), hogy a vizsgálatok szerint a hozzáadott rost sem segít a székrekedésen. Viszont igazán érdekes dolog történik akkor, amikor megfordítják a terápiát. Egy friss vizsgálat azt nézte, mi történik a székrekedéses emberekkel, ha az étrendjükből kiveszik a rostokat.

A vizsgálat szerint hat hónappal azután, hogy a székrekedéses vizsgálati alanyok jelentősen csökkentették a rostot a táplálkozásukban vagy teljes mértékben elhagyták a rostokat, valamennyiüknél megszünt a székrekedés, puffadás, vérzés vagy a fájdalom. Azok a betegek viszont, akik nem változtattak az étrendjükön, továbbra is ezekkel a problémákkal küszködtek.

4. Diverticulosis

A helyzet még rosszabb, ha a diverticulosisról van szó. A diverticulosis nagyon gyakori és fájdalmas betegség, ami a 70 év felettiek több mint felét érinti. Egy 1981-ben végzett vizsgálat azt találta, hogy a rost egyáltalán nem segít diverticulosisban. A szerzők egyenesen azt írják következtetésükben, hogy az a feltételezés, hogy a rostok segítenének a diverticulosisban egyszerűen csak tükrözi a nyugati ember rendszeres székletelés szükségességére vonatkozó rögeszméjét.

Ami még ennél is aggasztóbb, hogy egy nemrégi vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy rostok nemcsak, hogy nem segítenek, hanem fokozzák a betegség kockázatát.

A rost megítélésével kapcsolatos bizonyítékok tehát rendelkezésre állnak. Ugyanúgy, ahogy a többi étrendi képtelenség esetében, amelyekkel a hivatalos dietetika a fejünket tömte az elmúlt fél évszázadban. Kiderült, hogy a rostok ajánlása semmilyen komoly tudományos bizonyítékon nem alapult, és a rostokkal kapcsolatos hivatalos ajánlások senkinek nem használtak, kivéve a gabonaipar haszonélvezőit.

A tudatlanság, arrogancia és hanyagság (és az élelmiszeripar nyerészkedése) együtt sikeresen fanntartotta a rostok pozitív imázsát, és tették meg a rostokat az étrendi tanácsok egyik központi elemévé.

1971 előtt azonban nem volt szükségünk arra, hogy rostokat adjunk az étrendünköz, és most sincs rá szükségünk. Ami rosszabb, a rostokkal csak rontottunk a diverticuosisos betegek helyzetén.

Az ír dokor elmélete a bámulatos ugandai ürülékről biztosította, hogy az utóbbi négy évtizedben egy óriásira nőtt tudományos tévedéssel etessék meg az embereket a dietetikusok. De most már legyen elég! A DAA-nak fel kellene állnia és és meg kellene változtatni a rostokat erőltető hivatalos ajánlást. Még akkor is, ha ez feltehetően igencsak aggasztaná a dietetikai társaság gabonaiparból érkező szponzorait.

A borítókép a dietetikai társaság vállalati partnereit ábrázolja (via the Grains and Legumes Nutrition Council)

Fordította: dr. Clemens Zsófia
Agykutató, neurobiológus
Főbb szakterületei, epilepszia, ketózis élettana, alváskutatás. A Paleomedicina kutatóműhelyének megalapítója és szakmai vezetője

A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják.

2017-03-16