Egy amerikai hegymászó, Adrian Ballinger 2017. május 27-én oxigénpalack használata nélkül feljutott az Everestre. A világon eddig kevesebb mint 200 ember volt erre képes. A Ballingerrel egyidőben, szintén oxigénpalack nélkül próbálkozó Klein Dávidnak, idén kilencedik alkalommal sem sikerült feljutnia az Everestre: 8115 méterről fordult vissza. Klein és csapata hibátlannak írja le felkészülését, és kudarcát „az egész szezonra jellemző szélsőséges és kiszámíthatatlan” időjárással magyarázta. 

Klein mászótársa, Suhajda Szilárd már 6500 méterről visszafordult. Itthon természetesen annak örültünk, hogy a két mászó jó döntést hozott a hegyen, hiszen ebben a szezonban sok baleset és haláleset történt a csúcs közelében. Az egy nappal később induló amerikai mászónak viszont sikerült az oxigénpalack nélkül elérni az Everest csúcsát. Vajon csak a szerencse vagy más is megkülönbözteti Adrien Ballingert a többi mászótól? Erről szól a mensjournal.com-on megjelent beszámoló, aminek fordítását alább adjuk közre. A cikkhez kapcsolódó közérthető élettani magyarázatot a cikk végén találja.

Forrás: How Adrian Ballinger summited Everest without oxygen?

Fotó: https://www.instagram.com/adrianballinger

“Az oxigénpalack óriási segítséget jelent a mászásban.” Steve House, az Uphill Athlete (a Ballingert felkészítő cég) egyik alapítója szerint: „Az Everestet a legtöbb eléggé fitt ember képes megmászni oxigénnel. Oxigén nélkül azonban igazi élvonalbeli teljesítmény”

Ballinger korábban hat alkalommal mászta meg az Everestet, de ez volt az első alkalom, hogy ezt oxigén nélkül tette. Tavaly nem sikerült a csúcstámadása. A 41 éves sportember tavaly májusban szintén oxigén nélkül próbálkozott, az utolsó pillanatban azonban vissza kellett fordulnia. Azért, hogy idén minden jól menjen, felkészülését és a táplálkozását is teljesen átalakította.

Tavaly (2016) május 24-én amikor csúcstámadásra indult a 4-es táborból, erősnek, magabiztosnak és gyorsnak érezte magát. Ugyanakkor fázott. Először csak meg-meg remegett, de aztán elfehéredett a keze, és úgy tűnt, nem sikerül visszamelegíteni. Hamarosan kontrollálhatatlanul reszketett majd egyáltalán nem érezte a kezét. Nem tudta használni a karabinereket az előre kifeszített köteleken. A csúcstól két órányira volt, amikor úgy döntött, nem kockáztatja az életét és visszafordul.

Mindeközben Adrian mászópartnere, Cory Richards, feljutott a csúcsra.

Ballinger kezdetben a felszerelésének tulajdonította a kudarcot. Arra gondolt, hogy esetleg, ha jobban szigetel a kesztyűje és a kabátja vagy nagyobb az izomtömege vagy a bőr alatti zsírrétege, tudta volna teljesíteni a célját. Ugyanakkor lenyűgözte, hogy Richards viszont elérte a csúcsot. Ballinger tavaly decemberben úgy döntött, hogy a következő mászószezonra az a cég (az Uphill Athlete) fogja felkészíteni, amelyik sikeres mászópartnerét, Richardst is felkészítette.

Zsírégetővé válni

Az Uphill szerint Ballinger előző évi kudarca annak volt tulajdonítható, hogy szénhidrát-üzemmódban vágott neki a csúcsnak. Scott Johnson, Adrian korábbi edzője így írta le Adrian táplálkozását: „energiarudakat evett akár óránként, teljes mértékben szénhidrát alapon táplálkozott. És ahogy a legtöbb profi hegymászó, ebben semmi rosszat nem látott.”

„Hegymászás közben semmi mást nem fogyasztottam mint szénhidrátot. Reggeltől estig folyamatosan éhes voltam. Mindig ilyen volt az alkatom, soha nem tudtam súlyt felszedni, pedig akár egy egész kenyeret meg tudtam volna enni egy nap.” – mondja Ballinger.

"Annak, aki szénhidrát alapon működik maximum 45 percre elegendő tartalék üzemanyaga van glikogén formájában. Ha ez elfogyott, folyamatosan enni kell, hogy szinten maradjon az energiaszint. A legtöbb csúcson ez a stratégia jól működik, de az Everest halálzónájában (8000 m fölött) nem: az emésztőrendszer alig működik, a mászónak hányingere van, és semmit nem tud a szájába venni. Amikor Ballinger kezei a csúcs alatt elfagytak, az azért volt, mert elfogyott a tartalék glikogénje, a csökkenő energiaszint miatt pedig a keringés centralizál vagyis kevesebb vér jut a végtagokba. Zsírt kellett volna égetnie, de a szervezete nem volt erre felkészülve” – magyarázza Johnston.

A Ballinger felkészítésében résztvevő UC Davis sportélettani laboratóriumában megállapították, hogy amikor Ballinger szívritmusa eléri a 115/perc-et, zsíralapúról szénhidrát alapúra vált a metabolizmusa. Tehát bármi, ami a gyaloglásnál már megerőltetőbb, bekapcsolja a szénhidrát üzemmódot. Összehasonlításképp Ballinger mászópartnerénél, Richardsnál ez a váltás 163/perc-es pulzusnál történik meg. Ez azt jelenti, hogy olyan körülmények között, amikor valaki szénhidrát alapon működik, de nem tud folyamatosan enni, akkor szabályosan vége van.

Az egyetlen megoldás a zsír üzemmódra való átállás. A gyakorlatban ez a ketogén étrendet jelenti, 10% alá csökkentett szénhidrát bevitellel, 60% zsír és 30% fehérje bevitellel. Ballinger egy tipikus nap 4000 kalóriát visz be: hús, magvak, avokádó, vaj, sajt formájában. „Korábban minden nap pizzát ettem, tésztát, süteményeket és, amikor edzettem szénhidrát gélt. Amikor ezektől megszabadultam, nagy változás következett be.” – mondja Ballinger.

Lassú edzés

Az Uphill csapat célja az volt, hogy Ballinger az alacsony intenzitású erőkifejtést órákon keresztül fenn tudja tartani akár evés nélkül is. Mert az Everest megmászásához pont erre van szükség. „Adrian már amúgy is kib… erős, nemigaz?” – mondja Steve House, aki szerint Ballinger korábban túl sok magas intenzitású edzést végzett. House szerint a „leggyorsabban a csúcsra” típusú edzés nem jó módszer. House szerint Ballinger laboratóriumi eredményei azt mutatták, hogy kezdetben az anaerob rendszere sokkal fejlettebb volt mint az aerob rendszere. (Az anaerob rendszer oxigén nélküli üzemmódot jelent, ami a szénhidrát alapú, pulzusszámot erősen emelő erőkifejtésre jellemző, például a sprintre.) Ez pont az ellenkezője annak, ami egy magas csúcs megmászásához kell, ahol a levegő nyomása már veszélyesen alacsony. Ilyen esetben az aerob kapacitásunkra van szükség, mert ez az, ami támogatja azt, hogy a hátizsákunkat cipelve nagyon lassan tudjunk haladni a csúcs felé miközben alacsony és egyenletes marad a pulzusszámunk.

Azért, hogy Ballingert elmozdítsa a szuperintenzív, pulzust erősen emelő edzésformáktól, Johnston főtanácsa így hangzott: „lassulj le!” Nagyon sok téves információ van azzal kapcsolatban, hogy az állóképességi sportokban hogy kell edzeni. „Ezeknél a mászóknál azonban, a kevés oxigén miatt semmi más, csak az alacsony intenzitású edzés jön szóba. Ezért az a legfontosabb, hogy a felkészülés során ezt az anyagcsereutat bejárassuk a mászók szervezetében.”

Az edzésterv szerint Ballingernek a heti 20-26 órás edzések 80%-a alatt 135 alatt kell tartania a pulzusszámát. „Lassúnak érzem magam” – ismeri el. "Nem tudok lépést tartani a sportoló barátaimmal, mert mindenki a jó időeredményre hajt. Korábban 12 mérföldet lefutottam annyi idő alatt mint amennyi alatt most hetet". Idővel azonban érezni kezdte a pozitívumokat: „egyre gyorsabb és gyorsabb voltam, miközben a pulzusom sem emelkedett 135 fölé" Johnston szerint a felkészülés során Ballinger az aerob kapacitását erősítette és ezzel együtt a lassú izomrostjait. A lassú izomrostok (melyek zsírral működnek, különösen az alacsony intenzitású erőkifejtés alatt) minél több erőt tudnak kifejteni, annál magasabbra juthat a mászó.

Éhezéses edzés

Ballinger a reggel kezdődő 3-7 órás edzéseket többnyire úgy végzi, hogy előtte és az edzések alatt semmit nem eszik. Egy egész napos edzés étkezés nélkül másnak biztosan mazohisztikusnak tűnik. Azonban valamennyiünknek legalább 100,000 kalóriát kitevő, azonnal felhasználható zsírraktár van a szervezetében, szemben a glikogén formájában raktározott energiával, amely csak legfeljebb 2000 kalóriát tesz ki. Csupán alkalmazkodnunk kell ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk felhasználni a zsírt. Az éhezéses edzések hozzásegítették Ballingert a zsíralapú anyagcseréhez való alkalmazkodáshoz.

„Néhány hét alatt kezdtem magam máshogy érezni. Hosszú órákon keresztül képes voltam edzeni anélkül, hogy ennem kellett volna. Korábban még egy sms-t se tudtam reggel elküldeni úgy, hogy előtte ne ettem volna. Folyamatosan energiahiányom volt.”

A metabolikus átállás hihetetlenül gyors. Az orvosok szerint a zsíranyagcserére való átállástól várható maximális hatékonyság 80%-a már nyolc hét alatt elérhető. A szervezetünk okos, ha nincs más üzemanyag, akkor megkezdődik a sejtszintű alkalmazkodás a zsíranyagcsere optimalizálásához.

A sportlaboratóriumi eredmények igazolták ezt. 2017 áprilisában, mielőtt Ballinger Tibetbe utazott, kézhez kapta az új eredményeit, melyek szerint a korábbi 115-ről 141-re emelkedett a szénhidrátalapú működést beindító pulzusszám. „Ez jelentős változás volt öt havi felkészülés után, ami önbizalmat adott.” – mondja Ballinger.

Paradigmaváltás az alpesi mászásban?

Ballinger új, aerob alapozással és ketogén étrenddel megalapozott ezévi csúcstámadása majdnem tökéletes volt. A mászás során Samsung és Garmin szívritmus monitort viselt, amelyek valós időben szolgáltatták az adatokat a Ballinger felkészülését kísérő Johnstonnak. „Talán ez a mászás legkülönösebb aspektusa: távolról segíteni a mászót” – mondja Johnston. A szívritmus- és GPS adatok alapján a felkészítését kísérő team folyamatosan tanácsot adott neki, mikor pihenjen, mikor húzzon bele. Johnston és House úgy irányították a mászást, hogy a csúcstámadás a legideálisabb, május 27-28 időablakra essen. A gyakorlat visszaigazolta az elképzelést: Ballinger oxigénpalack nélkül feljutott az Everestre. A mérések szerint a mászó páros mindkét tagjánál 20%-kal kisebb stressz érte a szervezetet a csúcstámadás során mint a korábbi években ugyanezen a magasságon.

Május 25-én Ballinger 730 métert mászott, miközben a szívritmus monitor szerint szívritmusa az alacsony tartományban maradt. Ezek az eredmények a hegymászás új korszakát vetítheti előre.

„Azt gondolom, az alpinisták, és magamat is idesorolom, mindig ugyanúgy közelítik meg a mászást. Az egész arról szól, milyen keményen tudsz szenvedni. És aki ebben a legkeményebb, az nyer, mindegy mennyi szenvedés vagy akár fagyási sérülés árán. Van, aki újra és újra beleveri a fejét ugyanabba a falba. Az egész nagyon horrorisztikus. Sokkal több értelme tudományosan megközelíteni a kérdést.” – mondja Ballinger.

 
Fordítás: dr. Clemens Zsófia

                                                             ************************************

A PALEOMEDICINA ÉLETTANI KIEGÉSZÍTÉSE

A magassággal viszonylag jól kiszámítható módon csökken a légnyomás. Az levegő gázainak százalékos aránya a magassággal nem változik, azaz nem ritkább oxigénről beszélünk, hanem az oxigén nyomása csökken. A tüdőnkben a kisebb nyomású oxigénből kevesebb jut át a vörösvérsejtekhez. Vagyis a vérünkbe kevesebb oxigén jut.

Energiatermelésünkhöz és bármiféle munkavégzéshez oxigén kell: ez biztosítja az úgynevezett sejtlégzést. Ezt az oxigént a vér szállítja. Ahhoz, hogy minden sejtünkhöz eljusson az oxigén, megfelelő vérnyomás és pulzusszám szükséges. E kettő megváltoztatásával tud a szervezet adaptálódni a magassághoz. (Starling-törvény). Valamint a vörösvértestek számával. Utóbbi manipulálása egyébként tiltott a sportolók számára, doppingnak számít.

3000 méterig egy átlagembernél kicsit emelkedhet a vérnyomás és a pulzusszám, de nem feltétlenül. A 4000 méter tekinthető annak a határnak, ahol már minden átlagembernél panaszok és tünetek jelentkezhetnek. Minél magasabbra emelkedünk,  szervezetünk kompenzációs mechanizmusai a csökkent oxigénellátás mellett egyre inkább kimerülnek, keringési és légzési elégtelenség alakul ki. Kialakul a magashegyi betegség, magas pulzusszámmal, alacsony vérnyomással, az erek tágulatával, tüdővízenyővel, ködös, lassult gondolkodással. Mindezek nem ritkán, még orvosi segítség mellett is halálhoz vezethetnek.

A szervezet a vörösvértestek számának emelésével, a vese és tüdő sav-bázis puffermechanizmusainak alkalmazkodásával, a pulzusszám és/vagy a vérnyomás emelkedésével némi adaptációt biztosít. Ez a kompenzáció azonban szűk határok között mozog és egyéntől függő, de igencsak végesen edzhető képesség. A legmagasabb, még adaptációval korrigálható magasság, ahol huzamosan is képes élni az ember, az kb. 5700-6000 m közötti tengerszint feletti magasság. 

A szervezet kétféle üzemmódban dolgozhat: zsíralapon (ketózis) és a szénhidrát alapon. A kettő közötti különbség egzakt matematikai összefüggésekkel is leírható, és nagyon egyszerű. A különbség lényege a következő három pontban foglalható össze:

1. Ketózisban, azaz ketontesteket és szabad zsírsavakat használva, ugyanannyi energia termeléséhez sokkal kevesebb oxigén kell.

2. A zsírsavakból és ketontestekből való energiatermelés nem vezet a szabad elektronok tömeges képződéséhez, azaz alig kell a szervezetnek plusz energiát fordítani az oxidációs károsító folyamatok kompenzálására. 

3. Ketózisban egységnyi energia előllításához kisebb tömegú élelmi anyag szükséges.

A hegymászás és más sportok esetében is, a szénhidrátalapú táplálkozáshoz képest, ketózisban a táplálékszükséglet harmadára esik, amely mellett az oxigénfogyasztás is jelentősen csökken, így jelentősen nő a fizikai teljesítőképesség. A magashegyi betegségre jellemző tünetek csak magasabb régiókban és később alakulnak ki. A gondolkodás tisztasága sokkal tovább megmarad, a szívritmus nem emelkedik olyan mértékben, hogy tovább gerjessze az oxigénszükségletet. Ennek eredményeképpen ugyanaz a munka tovább végezhető és magasabbra juthat a mászó.

Fontos: a ketózist kialakító étrendeket közös néven ketogén étrendeknek nevezzük. A ketogén étrendnek sokféle változata létezik. Azon túl, hogy valamennyi ketogén étrend kialakítja a ketózist, ezek az étrendek élettani hatásaik tekintetében jelentősen különbözhetnek egymástól. Így fontos tudni, hogy nem minden ketózist eredményező étrend egészséges és hatékony. Bizonyíthatóan a paleo-ketogén étrend az egyetlen, amelynek nincs mellékhatása és bármilyen életkorban, bármilyen hosszú ideig fenntartható.

Kapcsolódó cikk
Hosszútávfutók és a zsír
A kőkorszaki ember és a sport
Mért kínzod magad? Ha túlsúlyos vagy, a "mozogj sokat" tanács nem sokat ér.
Svéd kutatók: a sport nem fokozza a paleolit táplálkozás pozitív hatásait
Válassz: futás vagy izomerő. Avagy miért teszed jobban, ha inkább nem futsz?

Borítókép: Denis Linine, pexels.com

A Paleomedicina munkacsoport kizárólag tudományos alapon végzi a tevékenységét. Semmilyen természetgyógyászati módszert nem használunk, ezektől elhatárolódunk. A Paleomedicina által képviselt irányzat, az evolúciós orvoslás, a valódi tudomány része. Nemzetközi orvosi szakfolyóiratokban megjelent közleményeinket itt olvashatják.

2017-06-11